West Virginia Mountaineers [WVU]

Alapítás
1891
Konferencia
Big 12
Divízió
Város
Morgantown (West Virginia)
Stadion
Mountaineer Field at Milan Puskar Stadium (60,000)

Weboldal
http://www.wvusports.com

A West Virginia University egyetemi amerikaifutball-csapata a Mountaineers, mely az Egyesült Államokban, Nyugat-Virginiában, Morgantownban található. A színei az óarany és kék, egy végzős hallgató 1890-es ötletének köszönhetően. A Mountaineer [hegymászó, hegylakó], mint kabala, meccsen először az 1936-os idényben jelent meg, azóta az egyetemi futball egyik közkedvelt alakja. Nagy szakáll növesztése nélkül senki nem öltheti magára a mosómedveprém öltözéket és kalapot (kivéve persze ha hölgy az illető). Az iskola harci indulója a Hail West Virginia, ám a csapat himnuszként 1980-ban adoptálta John Denver Take me home, country roads című számát is. Bár sohasem nyertek nemzeti bajnoki címet, mégis kiemelkedő örökmérleggel rendelkeznek. 1937 és 1938 között a College Divisionban, 1939-től 1972-ig az Egyetemi Divízióban, 1973-77 között a Divizió I-ben szerepeltek. 1978 óta a Divizió I-A, azaz a legmagasabb osztály tagjai. A WVU legtöbbször függetlenként játszott 1891-től 1990-ig, kivéve az 1925 és 1927 közötti időszakot, amikor az Athletic Konferenciában versenyzett, illetve az 1950 és 1967 közötti éveket, amikor Southern Konferencia tagjai közé tartozott. A Mountaineers a legsikeresebb csapat azok közül, amelyek még sosem szereztek Nemzeti bajnoki címet, a Miami RedHawks és Virginia Tech Hokies "megelőzve".

wvu

Az Eers 1988-ban rendkívüli tettet hajtott végre, ugyanis veretlenül zárták az alapszakaszt, azonban a Fiesta Bowlon nem bírtak a Notre Dame Fighting Irish csapatával, 34-21-re kikaptak. Másodszor az 1993-as idényban jutottak be a fináléba (ami akkor a Sugar Bowlt jelentette), itt a Florida Gators győzte le őket 41-7-re. Mindkét - szinte - tökéletes szezon idején Don Nehlen volt a vezetőedző. Nehlenhez köthető a csapat jelenleg is használt logója, a "The Flying WV", azelőtt West Virginia állam körrajza volt látható a mezeken és sisakokon, viszont ha megtekintjük valamelyik hazai mérkőzésüket, akkor is biztosan láthatjuk az állam határait. A kezdés előtt a The Pride of West Virginia nevű zenekar elfújja a harci indulót, miközben a pályán megformázza West Virginiát. A Mountaineers tizenháromszor győzött a csoportjában (nyolcszor a Southern, ötször Big East Konferenciában). Az edzők szavazásán (Coaches' Poll) a legjobb helyezése az első hely volt, melyet a 2007-es szezon 13-ik hetében ért el. A WVU 28 bowl meccsen játszott, melyből 13-at megnyert, 15-öt elveszített. A nagyobb bowlok közül a Sugar Bowlon háromszor, a Peach Bowlon négyszer, a Fiesta Bowl kétszer és a Gator Bowlon hét alkalommal szerepeltek. 3-0-ás mérleggel állnak a BCS bowlokon, az első két győzelmet Pat White irányító és Steve Slaton futó vezérletével aratták (2006 Sugar Bowl és 2008 Fiesta Bowl), a harmadik alkalommal a Clemsont tiporták porba a 2011-es Orange Bowlon.

A 2005-ös és a 2006-os szezonban az egyetem történetében első ízben sorozatban két 11 győzelemmel záruló idényt produkáltak. A 2007-es évadban története során első alkalommal harmadik helyen rangsorolva kezdte az idényt a WVU, az év során többször is az első helyen voltak, de az alapszakasz utolsó fordulójában korábbi nagy riválisuk, a Pittsburgh Panthers (ez az ún. Backyard Brawl) megtréfálta őket és lecsúsztak a bajnoki döntőről. 2008-ra jó hangulatban készülhettek a keret tagjai, miután meglepték az Oklahomát a Fiesta Bowlon, a szezon azonban nem az elvárásoknak megfelelően alakult. Pat White búcsúmeccsén legalább a győzelem összejött (a Meineke Car Care Bowlon a North Carolina ellen), így a később a Miami Dolphins által a második körben draftolt irányító lett az NCAA történetének első játékosa, aki kezdő QB-ként mind a négy lehetséges Bowl meccsét megnyerte. 2012-től a Big East-et a Big XII-re cserélték, ám a szép bemutatkozás a rendkívül rossz védelem miatt nem volt lehetséges, még a rekordhalmozó támadósor (Geno Smith, Tavon Austin, Stedman Bailey) ellenére sem.

Két korábbi játékost választottak be eddig az NFL Hírességeinek Csarnokába, Sam Huff-ot és Joe Stydahart, 16-an jelenleg is aktívak a profi ligában. A college football HoF-nak pedig 9 ex-WVU-s a tagja: Bruce Bosley, Bobby Bowden (a 2009 végén visszavonult FSU edzőikon hat évig dolgozott HC-ként itt), Major Harris, Sam Huff, Alfred Earl "Greasy" Neale, Don Nehlen, Ira Rodgers, Joe Stydahar és Fielding Yost (a futballtörténelem egyik legsikeresebb mestere tackle-ként játszott még a hőskorszakban, a 19. században).