vassadi

Pittsburgh Steelers Alabama Crimson Tide

vassadi
Link
twitter.com/vassadi
Utoljára láttuk
2 órája
Regisztrált
több mint 6 éve
Fórum hozzászólások
13 021



Utolsó 10 fórum hozzászólás

1 napja
vassadi Pittsburgh Steelers Alabama Crimson Tide 13 021 — GM of the Year 2015
Az alábbi játékosokat kell beárazniuk a Rosenhaus-bizottság tagjainak. (@braxa88, @Igor, @Klaci79, @Rajna, @somoskovig)

Mivel az adminisztrációt alapvetően somos végzi, ezért a másik négy rózit kérem, hogy a 49ers-játékosok fizetési igényeit nekem írják meg, az összes többi somosnak menjen.

Bears
Menelik Watson, OT
Kenny Vaccaro, S
Nick Novak, K
Brett Kern, P

Bengals
Corey Linsley, C
Matt Paradis, C
Khalil Mack, DE
Fletcher Cox, DT
Karl Klug, DT
Shawn Williams, S

Bills
Kyle Juszczyk, FB
Senio Kelemete, OG
Travis Frederick, C
Brandon Williams, DT

Browns
Tony Romo, QB
Doug Baldwin, WR
Joe Staley, OT
Geno Atkins, DT
Dominique Rodgers-Cromartie, CB

Buccaneers
DeAndre Hopkins, WR
Zach Ertz, TE
Bennie Logan, DT
Star Lotulelei, DT
Trent Cole, DE
Logan Ryan, CB

Chargers
Luke Stocker, TE
Sylvester Williams, DT
Navorro Bowman, LB
Kam Chancellor, S
Tyrann Mathieu, S
Jake McQuaide, LS

Broncos
Tony Jefferson, S

Cardinals
Davante Adams, WR
Calais Campbell, DE
Aaron Lynch, LB
Justin Tucker, K

Chiefs
Giovani Bernard, RB

Colts
Kirk Cousins, QB
Kellen Moore, QB
Le’Veon Bell, RB
Justin Pugh, OT
Kawann Short, DT

Cowboys
LeSean McCoy, RB
Byron Bell, OL
Joe Reitz, OL
Arthur Jones, DE
Alan Branch, DT
Quintin Demps, S

Dolphins
Allen Hurns, WR
Taylor Gabriel, WR
Jordan Mills, OT
Eugene Sims, DE
Eric Reid, S

Falcons
Kenny Britt, WR
Virgil Green, TE
David Bakhtiari, OT
K.J. Wright, LB
Kurt Coleman, S

49ers
Latavius Murray, RB
Larry Warford, OG
Earl Watford, OL
J.J. Wilcox, S

Giants
Ben Roethlisberger, QB
Terrance Williams, WR
Antonio Gates, TE
Kevin Minter, LB

Jaguars
Kenny Stills, WR
Terron Armstead, OT
Abry Jones, DT
Vince Williams, LB
Gerald Hodges, LB

Jets
A.J. Bouye, CB
Vontae Davis, CB
Mike Nugent, K

Lions
Josh Kline, OG
Eric Wood, C
Damon Harrison, DT
Jamie Collins, LB
Stephen Gostkowski, K

Packers
Donte Moncrief, WR
Lane Johnson, OT
Chris Hairston, OT
Evan Smith, C
Craig Robertson, LB
Aqib Talib, CB

Panthers
Jimmy Graham, TE
D.J. Fluker, OL
Brian Winters, OL
Thomas Davis, LB

Raiders
A.J. Green, WR
James Harrison, LB
John Simon, LB
Desmond Trufant, CB
T.J. McDonald, S

Rams
Marcus Cannon, OT
Chance Warmack, OG
Corey Peters, DT
Robert Alford, CB
Darius Butler, CB
Aaron Williams, S

Ravens
Greg Olsen, TE
Ricky Wagner, OT
Carlos Dunlap, DE
Sharrif Floyd, DT
Barry Church, S
Sam Koch, P

Redskins
Andre Ellington, RB
Antonio Brown, WR
Keenan Allen, WR
J.C. Tretter, OL
Johnathan Hankins, DT
Donte Whitner, S

Saints
Joe Thomas, OT
Richie Incognito, OG

Seahawks
Spencer Ware, RB
Morris Claiborne, CB

Steelers
Kendall Langford, DE
Chris Harris, CB
Morgan Burnett, S
Patrick Chung, S

Texans
Ziggy Ansah, LB

Titans
Tom Savage, QB
LeGarrette Blount, RB
Delanie Walker, TE
Ramon Foster, OG
Connor Barwin, LB
David Amerson, CB

Twitter
2 napja
vassadi Pittsburgh Steelers Alabama Crimson Tide 13 021 — GM of the Year 2015
A Bills 1,208 millióval a cap limit felett zárta az előző szezont, vagyis idén ennyivel kevesebbet költhetne a csapat. Zavarna-e valakit, ha ezt lenulláznám? Elvégre újonc GM vette át a csapatot, és normál esetben ugyebár egyébként sem történhetne meg, hogy valaki limit felett zár, csak Fake eltűnése miatt ezzel nem lehetett mit kezdeni.

Twitter
3 napja
vassadi Pittsburgh Steelers Alabama Crimson Tide 13 021 — GM of the Year 2015
Chargers

Quinton Spain OG - 2. körös tender (2 474 000)
Soldados
Nem szokás egy évvel előre RFA tendert kiosztani. 😊

Twitter
5 napja
vassadi Pittsburgh Steelers Alabama Crimson Tide 13 021 — GM of the Year 2015
Frissítettem a GM listát, illetve átírtam a csapatneveket a költözéseknek megfelelően a roster táblázatban, a draft trackerekben és a waiver sorrendben. Remélem semmit sem néztem el, a biztonság kedvéért azért ellenőrizzék az érintettek.

Újra teljes a létszám, a relokáció is letudva, innentől remélhetőleg zökkenőmentes folyik a szezon. 😊

Emlékeztető: szerdán opciólehívási és szerződéshosszabbítási határidő (hosszabbításos listát ezidáig a GM-ek kevesebb mint fele küldött).

Twitter
3
5 napja
vassadi Pittsburgh Steelers Alabama Crimson Tide 13 021 — GM of the Year 2015
Ha tudom előre hogy ez megtörténik, komolyan inkább odaadom a 2. kört... mert azt, hogy ezek után, Tucker PIT színekben, ellenem rúgja... Goodell Vassadi takarodj!!! 😛
Igor
Emiatt nem kell aggódni, Tucker el lett cserélve Pittsburgh Westbe Arizonába. 😊

Te atyaeg kovetni h ki merre ment elmeny lesz. 😀
Beki
A hétvége folyamán átrendezem a roster fájlt, draft trackereket, stb., úgy már könnyebb lesz. Viszont a többi adminisztratív teendőnek valószínű csak jövő hétvégén tudok nekilátni.

Twitter
5
5 napja
vassadi Pittsburgh Steelers Alabama Crimson Tide 13 021 — GM of the Year 2015
@Habi New Englandbe, @Klaci79 Pittsburgh-be költözik a keretével, a Lions új GM-je (a jelenlegi Pats rosterrel) pedig @MarioAna lesz.

Twitter
4
6 napja
vassadi Pittsburgh Steelers Alabama Crimson Tide 13 021 — GM of the Year 2015
A Bills irányítását @sevarafa veszi át.

Twitter
4
7 napja
vassadi Pittsburgh Steelers Alabama Crimson Tide 13 021 — GM of the Year 2015
Ha valaki tavaly lehívott ötödik éves opciót vonna vissza, azt is az ötödik éves opció topikjában teheti meg, van is ott már rá példa (a játékos ilyenkor értelemszerűen UFA-ként megy a piacra).

Twitter
7 napja
vassadi Pittsburgh Steelers Alabama Crimson Tide 13 021 — GM of the Year 2015
Texans

Jonathan Cooper idei ötödik éves opciója visszavonva.

Twitter
7 napja
vassadi Pittsburgh Steelers Alabama Crimson Tide 13 021 — GM of the Year 2015
Texans

Allen Robinson, WR - 7.120.125$

Twitter

Legkedveltebb fórum hozzászólások

több mint 1 éve
vassadi Pittsburgh Steelers Alabama Crimson Tide 13 021 — GM of the Year 2015
Sok picknél nem sikerült annyira részletes magyarázatot adni, mint szerettem volna, de így is elég sok időbe telt megírni, csúsztam is vele nagyjából egy hetet a tervezetthez képest, tovább pedig már nem akartam húzni. Úgyhogy itt az idei első és egyetlen mockom, három kör, trade-ekkel.

1. KÖR

1/1. Tampa Bay Buccaneers: Jameis Winston, QB (Florida State)
A combine-on a főedző által megejtett „simán lehetne a franchise-unk arca” nyilatkozat, többnapos látogatás a csapatnál, a legfőbb (és egyetlen igazi) vetélytárssal ellentétben Winston pro-style rendszerből érkezik, és még kvázi helyi gyerek is. Minden körülmény adott tehát ahhoz, hogy általános megdöbbenésre mégse ő, hanem Mariota legyen a Tampa Bay választottja. A combine óta egyre többen könyvelik el, hogy az ex-FSU irányító lesz az idei draft 1/1-ese, de szerintem korántsem olyan egyértelmű ez, mint amennyire annak tűnik. Mindenesetre túl sok tényező szól jelenleg a Winston-Buccaneers házasság mellett, így ezen forgatókönyv szerint is az ő nevét mondja be elsőként Goodell.

1/2. Tennessee Titans: Leonard Williams, DE (USC)
Bármelyik QB-t is választják a kalózok az első helyen, a Titans döntéshozói óhatatlanul beleütköznek abba a dilemmába, hogy draftolják-e a top QB-duó Bucs által bennhagyott tagját. A tippem az, hogy végül a „köszönjük, nem” válaszlehetőség mellett teszik le a voksukat. Roethlisberger személyében Whisenhunt dolgozott már együtt Mettenbergerhez hasonló irányítóval (és a hasonlóság nem merül ki a vezetéknevek közti párhuzamban), méghozzá eredményesen, és a másodéves QB mutatott olyan jeleket újonc idényében, melyek alapján nem teljesen elborult ötlet vele a kezdőcsapatban nekivágni az új szezonnak. Egy másik faktor, ami megkönnyíti a döntést, hogy bennhagyják Mariotát, az, hogy cserébe olyan szintű prospectre tehetik rá a kezüket, mint Leonard Williams. A közelmúltban Ray Horton és Dick LeBeau is közelről tapasztalhatta, mennyire nehéz jól védekezni stabil védőfal nélkül, így már csak emiatt sem lehet kérdéses, hogy amennyiben nem QB draft vagy letrade mellett határoznak a titánok, akkor minek kell következnie.

1/3. TRADECleveland Browns (Jacksonville Jaguarstól – 1/12. + 1/19. + 3/13.): Marcus Mariota, QB (Oregon)
És így lesz a Jaguars az a csapat, amelyik hasznot húzhat a Mariotáért feltradelni igyekvők licitháborújából. Amire a leginkább szükség van most Jacksonville-ben, nevezetesen egy premier edge rusher, azt később is gond nélkül lehet szerezni az idei drafton, így ebben a helyzetben a legjobb, amit David Caldwellék tehetnek, hogy elpasszolják az 1/3-as jogot a legtöbbet ígérő vevőnek.
A Browns állítólag odaadta volna a későbbi első körösét Bradfordért, és ha ez igaz, az egyértelmű jele annak, hogy nem számolnak komolyan Manziellel, ebből pedig egyenesen következik, hogy ismét korai draftjogot kell QB pickbe invesztálniuk. Nem kis kockázatot vállalna a stáb egy ilyen feltrade-del, de lényegesen nagyobb a siker valószínűsége, mint bármelyik, később elérhető irányító behúzása esetén.

1/4. Oakland Raiders: Kevin White, WR (West Virginia)
Elismerésre méltó, hogy Carrnak az NFL egyik leggyengébb supporting castjével is sikerült potenciális franchise QB-nak tűnnie, de ahhoz, hogy a másodéves irányító (és a komplett támadósor) fejlődése töretlen maradjon, a Raiders stábjának mindenképpen javítania kell az őt körülvevő játékosállomány minőségén, amihez egy legitim első számú elkapó beszerzésével járulhatnak hozzá a leghatékonyabban. Az oaklandiek jelenlegi keretében WR és TE poszton sincs igazán minőségi red zone threat, ez dönt White javára Cooperrel szemben.

1/5. TRADEAtlanta Falcons (Washington Redskinstől – 1/8. + 4/8.): Vic Beasley, DE (Clemson)
Világosan látszik, hogy a Jetsnél a külső linebacker az egyik legfőbb need, és akár a Bears helyére is felmozoghat valaki 4-3 DE-t vagy 3-4 OLB-t célozva, ily módon a Falcons stábja inkább nem kockáztat, beáldoznak egy negyedik körös picket, és így legalább a boardjukon legmagasabban helyet foglaló edge rushert draftolhatják. A Redskins nem marad le egyetlen kihagyhatatlan prospectről sem azzal, hogy néhány pozícióval hátrébb csúszik, az extra draftjog pedig nyilván jól jön a fővárosiaknak.
Beasley-t nem pusztán egy parádés combine repítette idáig, az ő értéke game tape alapján is az első kör határán mozgott. Ez utóbbi kombinálva azzal a szörnyeteggel, amivé az offseasonben átalakították, és máris egy olyan játékost kapunk, akiből megfelelő edzők kezei alatt rövid időn belül nagyszerű NFL edge rusher válhat.

1/6. New York Jets: Bud Dupree, OLB (Kentucky)
Todd Bowles úgy alkotott kiváló védelmeket a Cardinalsnál, hogy nem állt a rendelkezésére kiemelkedő edge rusher, és New York zöld felében is jó ideje hiánycikk egy premier passzsiettető külső linebacker poszton. Majd most együtt! Bowles Arizonában sem épp konvencionális 3-4-es edge rusherekkel dolgozott (lásd Abraham, Shaughnessy, Okafor), és bizonyos fokig Dupree is beleillik ebbe a sorba, ő azonban olyan szempontból sem szokványos eset, hogy atletikus és fizikális adottságai egészen kimagaslóak. A játéka nem a legkiforrottabb, van még mit csiszolni rajta, de potenciál tekintetében a határ a csillagos ég.

1/7. Chicago Bears: Amari Cooper, WR (Alabama)
A Bearsnek egyértelműen a védelem renoválására kell nagyobb hangsúlyt fektetnie a drafton, szemben az offense megerősítésével – akkor miért húznának mégis támadójátékost top 10-ben? Az edge rushert szerintem már nem tartják számon a prioritások között ennél a picknél, azok után, hogy szerződtették McPhee-t, és tavaly is komoly összegeket áldoztak erre a posztra (egészen pontosan akkor még 4-3-as defensive endekre), védő oldalon pedig máshova nem lehet igazán jó értéket húzni ebben a draftpozícióban. Így inkább egy BPA jellegű, de nem luxuspick jön a támadósorba, elvégre Marshall távozása után ugyan adott egy potenciális go-to-guy Jeffery személyében, de rajta kívül csak a slot receiver Eddie Royal és a reménységnél egyelőre nem több Marquess Wilson tekinthető komoly tényezőnek a WR-sorban.

1/8. Washington Redskins (Atlanta Falconstól): Brandon Scherff, OL (Iowa)
Bárki is lesz a Redskins kezdő irányítója, erős futójátékkal kell megtámogatni, máskülönben nem sok esély van az offense hatékony működésére. Az első számú running back már megvan ehhez, a támadófal viszont csak részben. Akár tackle-ként, akár guardként válik be Scherff, azonnal komoly erősítést jelentene a washingtoni OL számára.

1/9. New York Giants: Dante Fowler Jr., DE (Florida)
Nagyon adná magát Landon Collins, elvégre ha ma kezdődne a szezon, akkor Cooper Taylor és Nat Berhe lenne az óriások két kezdő safety-je, a Giants front office azonban a BPA over need elv egyik legfőbb követője a ligában, és most is ez a nézet érvényesül. Nem mintha az edge rusher luxuscikk lenne, tekintve, hogy JPP jelen állás szerint franchise tag alatt fog játszani, míg a túloldalon ugyan adott egy elfogadható rotáció, de a New York-iaknak nincs fix kezdő kaliberű emberük ennek a defensive end pozíciónak a betöltésére.

1/10. St. Louis Rams: La’el Collins, OL (LSU)
Hasonló a helyzet, mint a Redskinsnél: az offense alapját a hatékony futójátéknak kell szolgáltatnia, amihez az RB-szekció adott, a támadófalban azonban egyelőre több a kérdéses poszt, mint a stabil kezdőnek számító játékos. Ennek megfelelően akárcsak a fővárosiak, a Rams is egy olyan offensive linemant választ ki top 10-ben, aki több poszton is bevethető, és a futásblokkolás a fő erénye, de emellett természetesen pass protection szempontjából is óriási jelentőséggel bír az ő érkezése. Évek óta a Rams (egyik) rákfenéje az OL, a tackle-ként és guardként is használható Collins draftolásával nagy lépést tehetnének a kosok afelé, hogy a jövőben ez ne így legyen.

1/11. Minnesota Vikings: Marcus Peters, CB (Washington)
Trae Waynes mostanra látszólag bebetonozta a helyét mint a közvélemény no. 1 CB-je, amihez elég volt neki egy remek 40 yardos idő a combine-on, valamint az a tény, hogy washingtoni kollégájával ellentétben ő mentes a karakterproblémáktól. A futballpályán azonban Peters az idei class legjobb cornerbackje – hogy ez a draftpozíciójában is megmutatkozik-e majd, az gyakorlatilag csak azon múlik, mennyire riasztják el a csapatokat az off-field kérdőjelei. Mike Zimmer majd helyre rázza, ha gond lesz vele, ezzel a húzással pedig végre a CB-sor is rendeződik Minnesotában, és egy Peters szintű potenciális shutdown corner talán az utolsó hiányzó láncszem ahhoz, hogy elit szintre lépjen a Vikings védőegysége.

1/12. Jacksonville Jaguars (Cleveland Brownstól): Randy Gregory, DE (Nebraska)
Nem, nem gondolom, hogy a füves ügyének jelentősen befolyásolnia kellene a draftpozícióját. Nem emiatt csúszott ki a top 10-ből és lett csak a negyedikként kiválasztott edge rusher, szerintem ez már előtte is benne volt a pakliban, elsősorban a fizikumával kapcsolatos kérdőjelek miatt. A pályán nyújtott teljesítményével kompenzálhatott volna (ahogy tette például Ray), de Gregory-nak nem sikerült tavaly olyan produkciót letennie az asztalra, ami egy konszenzusos top 5-ös picktől elvárható lenne. Az upside ugyanakkor óriási, és Gus Bradley-ék már bizonyították Seattle-ben, hogy nekik ez elég, lásd Bruce Irvin, akihez képest ráadásul Gregory egészen más szintet képviselt a pályán. A LEO poszt alkalmas lehet rá, hogy elmaszkírozza az alulméretezettségből adódó negatívumait, így a Jaguars védelme szerintem az egyik legjobb fit számára az NFL-ben.

1/13. New Orleans Saints: DeVante Parker, WR (Louisville)
Grahamet és Stillst elcserélték, Colston már túl van a zeniten, utóbbin kívül pedig a jelenlegi keretben az egyetlen bizonyított célpont – ha lehet annak nevezni nem egészen egy szezon után – Brandin Cooks, aki remek játékos (lesz), de nem prototípus no. 1 receiver. Brees fegyverarzenálját tehát mindenképpen bővíteni kell, függetlenül attól, hogy Paytonék futásorientált filozófiához próbálják átszabni az offense-t. A Colston-Graham duó után az „új érában” Parker (aki éppúgy megérne akár egy top 10-es picket is, mint White vagy Cooper) és Cooks szolgálhatnának hosszú évekig a Saints elkapóállományának alappilléreiként.

1/14. Miami Dolphins: Landon Collins, S (Alabama)
A védőfal már elit, a back sevenre azonban még nagyon is ráfér az erősítés Miamiban. Delmast újraigazolták ugyan egy évre, de jelenleg térdszalag-szakadásból lábadozik, és egyébként is elég tartalmas a kórlapja, így nem árt biztosabb megoldást találni hosszútávra. Collins itt már BPA picknek is elmegy, a kiválasztásával mondhatni két legyet ütne egy csapásra a Dolphins, miután szenzációs futás elleni játéka óriási segítséget jelentene a nem túl veretes LB-sornak. Sőt, ha Delmas hadra fogható lesz, akkor Collins akár nickel/dime linebackerként is alkalmazható, de alapvetően nyilván mint a jövő (és a jelen) kezdő strong safety-je érkezne Miamiba.

1/15. San Francisco 49ers: Trae Waynes, CB (Michigan State)
A CB poszton csak slotban használható Jimmie Wardot leszámítva a Niners jelenlegi legjobb cornere az a Tramaine Brock, aki nickel backként korábban jól teljesített, kezdőként azonban még nem bizonyított, miután az előző szezonban összesen három meccsen tudott pályára lépni. Már tavaly is komoly neednek számított a cornerback, most pedig még lyukasabbnak tűnik a poszt. Waynest túlértékeltnek tartom, ami „a draft egyértelmű no. 1 cornere” megjelölésekig terjed ki, azt viszont nem vitatom, hogy van annyira jó prospect, hogy érdemes legyen akár top 20-as picket áldozni rá. A 49ers így tulajdonképpen BPA-t húz az egyik legfőbb hiányposztjára, aminél jobb alternatíva nem is kell.

1/16. TRADEPittsburgh Steelers (Houston Texanstól – 1/22. + 3/23.): Shane Ray, OLB (Missouri)
Az edge rusherek élmezőnyéhez tartozó játékosok többsége és két cornerback is kiment már, így az acélvárosiaknak fel kell mozogniuk, ha biztosra akarnak menni, míg a Texansnak nincs olyan hiányposztja, amit ne lehetne néhány draftpozícióval lejjebb is orvosolni, ennek tükrében pedig jó üzlet számukra a hat hely hátramozgás ellenében szerzett extra harmadik körös cetli.
A szezon bizonyos pontján még fix top 10-es picknek tartott SEC Év Védője, aki azonban a méreteivel, atletikusságával kapcsolatos kérdőjelek és gyenge pre-draft kampánya miatt csúszik, de a Steelers az első kör közepén elviszi. Ismerős a történet? A run defense- és coverage-beli hatékonyság Ray esetében is kérdéses, de ezeknél fontosabb, hogy – Jarvis Jones-szal szöges ellentétben – az ex-Mizzou játékos kiváló one-on-one pass rusher, és a Steelersnek most erre van a legnagyobb szüksége. Korántsem biztos, hogy egy offseason elég lenne ahhoz, hogy komplett, kezdőcsapatba állítható OLB-vé építsék fel, de nickel rusherként már újonc évében komoly hozzáadott értéke lehet.

1/17. San Diego Chargers: Danny Shelton, NT (Washington)
Bizonyára a Chargersnél is tisztában vannak vele, mennyit ér egy three-down nose tackle egy 3-4-es védelemben (már csak azért is, mert évente kétszer összefutnak azzal, aki a liga legjobbja ezen a téren), így most ők is beruháznak egy ilyen játékosra. Shelton jelenléte azonnal óriásit javíthat a San Diego-i védelmen, nem csak azért, mert nagyon vékonyak NT poszton, hanem mert a komplett front sevenben sincs igazán kiemelkedő játékos. Pontosabban nem volt, egészen a polinéz behemót érkezéséig.

1/18. Kansas City Chiefs: Andrus Peat, OT (Stanford)
Donald Stephensont beharangozták alapemberként RT poszton, azonban ha az igazán minőségi kezdők helyett megelégszenek a nem katasztrofális, de átlagon alulinál semmivel sem jobb kezdőkkel a támadófalban, akkor hiába várnak számottevő javulást az OL-től. Peat hasonló prospect, mint a tavaly ehhez képest egyetlen helynyi eltéréssel kiválasztott Ja’Wuan James: tipikus safe pick, instant kezdő potenciállal, de cserébe minimális upside-dal. Nagy különbség viszont, hogy előbbi nem olyan tackle, aki a támadófal jobb oldalára van korlátozva, jóllehet a Chiefsnél nyilván továbbra is abban bíznak, hogy egykori 1/1-esük végre felnő a feladathoz a vakoldalon, és a skill setje is kétségtelenül inkább RT posztra predesztinálja Peatet a profik között.

1/19. Jacksonville Jaguars (Cleveland Brownstól): Jalen Collins, CB (LSU)
A Jaguars CB-állománya nincs vészesen rossz állapotban, ugyanakkor a Davon House, Demetrius McCray, Aaron Colvin, Dwayne Gratz kvartett nem is egy olyan névsor, amelytől bármelyik irányító vagy elkapó megijedne, így célszerű beszerezni egy igazi nr. 1 cornert. Az LSU legújabb első körös defensive backje lesz a jelölt erre a feladatra, aki a Gus Bradley által is követett Seattle-i sztenderdeknek tökéletesen megfelelő press corner: magas, erős, és ezekhez a tulajdonságokhoz viszonyítva kiemelkedően atletikus is. Zavaró lehet, hogy egyetemistaként csak 10 kezdőként játszott meccs áll a neve mellett, de nem azért, mert ne lett volna elég jó az all-down szerepkörhöz, hanem mert az LSU secondary-je rendszerint tele van nagyobbnál nagyobb tehetségekkel, akiket például tavaly intenzív rotációban játszattak Les Milesék. Függetlenül attól, hogy kissé még nyers játékos, Collins a Jaguars mostani CB-kontingensében akár már újoncként is a depth chart első helyére pályázhatna.

1/20. Philadelphia Eagles: Quinten Rollins, DB (Miami-Oh.)
Rollins egyetemistaként mindössze egy évig focizott, de sokatmondó, hogy az egykori kosaras első és egyetlen FBS-idényében elnyerte a MAC Év Védője címet. Persze nem emiatt megy ki már top 20-ban, sokkal inkább azért, mert kezdő NFL corner számára ideális fizikai paramétereihez és atletikusságához kiváló ösztönök és ball skillek társulnak. Lesz még vele munka bőven, de az alapján, hogy egyetlen egyetemi futballszezonban milyen szintre jutott és milyen adottságokkal bír, óriási lehetőségek rejlenek benne. Az Eaglesnek pedig Maxwell túloldalára is találnia kell egy megbízható kezdő CB-t, akire hosszútávon is számíthatnak, de éppenséggel Rollins akár free safety-ként is beválhat, ami ugyancsak hiánycikk most Philadelphiában.

1/21. Cincinnati Bengals: Malcom Brown, DT (Texas)
Kis túlzással Cincinnatiben a védőfal mindenek felett áll, márpedig most nagy szükség lenne a belső rotáció bővítésére és az interior rush hatékonyságának fejlesztésére, így rögtön az első körben érkezik is egy olyan egyén, aki segíthet mindezek elérésében. A Margus Hunt-féle boom-or-bust pickek helyett ezúttal egy limitáltabb upside-dal bíró, ugyanakkor kevesebb rizikóval járó és a rotációban való azonnali bevetésre sokkal inkább kész prospect jön az egykori Longhorn személyében. Michael Johnson visszahozatala és Brown draftolása után nem lehet kifogás, a Bengals védőfalának újra elit színvonalon kell üzemelnie pass rush-ban.

1/22. TRADEBaltimore Ravens (Houston Texanstól – 1/26. + 4/26. + 6/28.): Kevin Johnson, CB (Wake Forest)
Az 1/20-as pickig bezárólag kiment már négy cornerback, és a Ravens előtt húzó három csapat egyikétől sem lenne meglepő a CB draft, így a hollóknak menniük kell előre, ha nem akarják megkockáztatni, hogy közvetlenül előttük vigyék el a célpontjaikat. A kompenzációs pickeknek köszönhetően egyébként sem akkora veszteség egy negyedik és egy hátsó körös cetli beáldozása. A Bengals nyilván nem szívesen segítette volna ki csoportriválisát, ezért a marylandiek csak 1/22-re tradelnek fel, ahonnan a Texans tovább mozog lefelé újabb extra draftjogokat begyűjtve.
Johnson minden olyan adottsággal rendelkezik, amire egy kezdő NFL cornernek szüksége van, atletikusság és természetes cover skillek szempontjából is az idei CB class legszűkebb elitjéhez tartozik, mely tulajdonságok együttes megléte már önmagában ilyen (draftpozíció tekintetében vett) magasságokba predesztinálja őt. Emberezésnél off coverage-ben érzi magát a leginkább otthonosan, de nem épp prototípus méretei ellenére pressben is abszolút helytáll, zónázásban pedig talán egyenesen a class legjobbja – vagyis mintha laboratóriumban hozták volna őt létre kimondottan a Ravens védelmi sémájához. Az egyetlen igazán komoly negatívum vele kapcsolatban, hogy run supportban már valóban kiütközik a fizikális hátránya, de ez sokadlagos szempont, nem azon fog megbukni a csapat futás elleni védekezése, hogy az egyik kezdő cornerback nem üti meg az átlagos szintet ezen a téren. Ennél lényegesebb, hogy a Ravens passzvédekezése tavaly az elit front seven ellenére is nem egyszer csődöt mondott, ennek a problémának az orvoslását segítheti elő – Jimmy Smith visszatérése mellett – Johnson draftolása.

1/23. Detroit Lions: Arik Armstead, DT (Oregon)
A Suh, Fairley, Mosley triumvirátus távozása után a posztválasztás aligha szorul magyarázatra. Ha komplett sémaváltás nem is lesz (amit már többször elmondtak a detroiti stábtagok), de szerintem még inkább próbálnak majd eltolódni egy olyan hibrid base front felé, amilyet Teryl Austin védőkoordinátor Baltimore-i regnálása idején is alkalmazott a Ravens. Detroitban is megvannak az ehhez szükséges alapok personnel szempontjából, nyilván nem kis részben Ngata megszerzésének köszönhetően, Armstead draftolásával pedig újabb lépést tehetne a Lions ebbe az irányba. A kép mutatja, hogy pontosan miről is van szó:

Armstead boom-or-bust jellegű prospect, minden adottsággal rendelkezik ahhoz, hogy elit játékos legyen a posztján, de pass rush technikáján még sokat kell fejleszteni. Ugyanakkor ez a rövid leírás szóról szóra illett volna anno Ansah-ra is, az a projekt pedig beválni látszik, így vélhetően most sem riadnának vissza egy hasonló próbálkozástól a michiganiek, már csak azért sem, mert a ghánaihoz hasonlóan az ex-oregoni védőfalember „megmunkálásáért” is a liga egyik legjobb DL-szakembere, Jim Washburn felelne. Egy ilyen frontban kiemelt fontosságú a 3-tech DT szerepe, pass rush-ban és futás elleni védekezésben egyaránt kiemelkedőnek kell lennie, Armsteadben pedig ott a potenciál, hogy idővel ilyen játékos váljon belőle.

1/24. Arizona Cardinals: Todd Gurley, RB (Georgia)
A hírek alapján igencsak komoly érdeklődést tanúsított a Cardinals Peterson iránt, egyes híresztelések szerint akár korai draft picket is hajlandóak lettek volna adni a Vikingsnak AP játékjogáért cserébe. Nincs ebben semmi meglepő: egyrészt Palmer és a komplett pass offense mellé kell a hatékony futójáték, másrészt – csak a csoporton belül maradva – a Seahawks és a Rams védelmével nehéz is lenne bármit kezdeni megfelelő offensive balance nélkül, harmadrészt pedig Ellington teljesen jó change-of-pace back, de tavaly is láthattuk, hogy workhorse-nak nem alkalmas. És ha már Peterson nem jön, akkor érkezik helyette az, aki az ő draftolása óta a legjobb RB prospect. Nem Gurley az első, akire ráaggatják ezt a klisévé vált megjelölést, de ő tényleg hasonló szintre emelkedhet.

1/25. Carolina Panthers: D.J. Humphries, OT (Florida)
Dave Gettleman general manager állítása szerint a Tennessee-ből egyetlen szezon után kiebrudalt Michael Oherre bal oldali tackle-ként számítanak, ami két dolgot jelenthet: az egyik, hogy ez a kijelentés egyszerű smokescreen volt, a másik, hogy a Panthers-szurkolók vissza fogják sírni Byron Bellt. Ez utóbbi apokaliptikus állapot elkerülhető, ha a párducok elvisznek egy potenciális franchise tackle-t a draft korai köreiben. Amennyiben Humphriesnak Ohert kellene kiszorítania az első csapatból, akkor könnyen lehet, hogy már újoncként alapemberré lépne elő, azonban ideális körülmények között az ex-Gator első profi évében még nem kap kezdő szerepet, mert bár remek LT alapanyag, de még nyers játékos. Mindenesetre idővel és megfelelő képzéssel olyan vakoldali tackle válhat belőle, amilyet egy Newton szintű franchise irányító megérdemel.

1/26. Houston Texans (Baltimore Ravenstől): Eli Harold, OLB (Virginia)
Nincs több letrade, végre a Texans is behúzza a maga első körös játékosát. Nincs ordítóan nagy hiányposzt, van viszont három második napos draftjoguk, így belefér egy BPA jellegű pick, másfelől Mercilusnak eddig nem sikerült beváltania a hozzá fűzött reményeket, és Clowney körül is nagy (volt?) a bizonytalanság a sérülése miatt, így egyáltalán nem lehet luxusnak nevezni az újabb első körös edge rushert, még akkor sem, ha négy éven belül ez már a harmadik. Haroldról tulajdonképpen ugyanaz elmondható, ami az egy hellyel előbb kihúzott Humphriesról vagy a nem sokkal korábban elvitt Armsteadről: technikailag igencsak nyers játékos, de az alapok megvannak ahhoz, hogy (alsó hangon) stabil kezdőjátékossá váljon az NFL-ben. Gyengébb edge rusher classban Harold jó eséllyel pályázna akár a top 15-ös draftpozícióra is. Nem a tipikus Crennel-féle OLB, de ahol Wilfork és Watt alapozza meg a futás elleni védekezést, ott elfér egy ilyen speed rusher.

1/27. Dallas Cowboys: Byron Jones, CB (Connecticut)
Olyan RB-t később is lehet találni, aki egy elit támadófal mögött stabilan szállítja a szükséges yardmennyiséget, ellenben a védelem az előző szezonban jócskán túlteljesített, egyáltalán nem biztos, hogy komoly erősítések nélkül képes lesz ugyanazt a szintet hozni idén is. Hardy szerződtetése és Lee visszatérése minőségi upgrade lehet, de elkél a további segítség. Tavaly a defense feljavulásának egyik kulcsa az volt, hogy a Kiffin-féle Tampa 2-vel ellentétben Marinelli a dallasi cornereknek jobban fekvő man coverage-et játszatott velük, de még ezzel együtt is meglehetősen ingatag lábakon állt a CB-sor, így jól jönne a vérfrissítés ezen a poszton. Akiben olyan kép él Jonesról, hogy csak egy workout warrior, aki nagyot tud ugrani, és semmi több, annak javaslom, hogy nézze meg néhány meccsvideóját. Ideális méretei és lehengerlő atletikussága mellett remek ösztönökkel és ball skillekkel rendelkezik, ráadásul igazi vezérnek tartják. A csapat jövőbeni no. 1 cornereként érkezne Jerry Worldbe, és talán már újoncként is helyet követelhetne magának a kezdőben.

1/28. TRADEMinnesota Vikings (Denver Broncostól – 2/13. + 3/12.): Dorial Green-Beckham, WR (Oklahoma)
Fél körrel később is lesznek még benn jó zone blocking OT-k, így nyugodtan letradelhet a Broncos, míg a Vikingsnak belefér, hogy megválnak mindkét második napos draftjoguktól, miután guard posztra visszahozták Joe Bergert, valamint ott van a tavaly draftolt Yankey, a többek által prognosztizált korai linebacker pickben pedig nem hiszek, rendben van az az egység így is, különösen, ha a Zimmer-féle coaching faktort is beleszámítom.
Bridgewater fegyverarzenálja most így fest: adott egy nagyszerű deep threat Wallace személyében, Charles Johnson tavaly ügyeskedett, sleeper potenciállal bír, Jarius Wright egészen korrekt slot receiver, Kyle Rudolph remek security blanket, valamint a rosteren találjuk még Cordarrelle Pattersont is, aki egyelőre úgy tűnik, nem fogja tudni átlépni a gadget player szintet. Jelen állapotában sem rossz ez az állomány, de hiányzik belőle egy igazi go-to guy, egy clear-cut no. 1 receiver. DGB pedig az lehet, ha nem lesznek gondok a fejével. Már csak Petersont kell jobb belátásra téríteni, és irány a playoff.

1/29. Indianapolis Colts: Cameron Erving, C (Florida State)
A Colts eddigi roster move-jai egyértelműen azt tükrözik, hogy Super Bowl or bust szemlélettel építkeznek az új szezonra. Márpedig ha deklaráltan a bajnoki menetelés a cél, akkor ehhez nem ártana befoltozni a támadófal közepén tátongó lyukat, ahol jelen állás szerint Khaled Holmes és Jonotthan Harrison versengene a kezdőcsapatba kerülésért. Ne zavarjon meg senkit, hogy Erving egyetemi karrierje alatt mindössze öt meccset játszott az OL közepén; ha másból úgy lesz újoncként first-team All-Pro guard, hogy college pályafutása során egyetlen snapet sem játszott a poszton (lásd Zack Martin), akkor az egykori Seminole esetében sem lehet elrettentő faktor, hogy centerként csak minimális rutinnal rendelkezik. Amikor ebben a pozícióban kapott szerepet, dominált, és a fal három másik posztján is használhatónak bizonyulhat, ezek együttvéve pedig már egy olyan játékost adnak, akire első körös draftjogot sem túlzás áldozni – kiváltképp egy olyan csapatnak, amely Super Bowlba igyekszik, de még nincs megbízható centere.

1/30. Green Bay Packers: Eric Kendricks, ILB (UCLA)
A sajtfejűeknél lassan már hagyománynak számít a kaliforniai (front seven) játékosok korai körös draftolása. Kendricks persze nem azért jön, hogy életben tartsák ezt a „tradíciót”, hanem mert Green Bay-ben pillanatnyilag messze a belső linebacker a legnagyobb hiányposzt, az egykori Bruin pedig az idei class legkiforrottabb ILB prospectje, és szerintem a teljes draftosztály egyik legbiztonságosabb választása. Összességében nem üti meg azt a szintet, amit az utóbbi évek legjobb off-ball LB prospectjei, de igazi three-down linebacker, nincs számottevő gyenge pontja a játékának, így már újoncként is nyugodt szívvel be lehet állítani a kezdőcsapatba, a Packersnél pedig a védelmi sémák közti hasonlóság is megkönnyítené számára a beilleszkedést.

1/31. New Orleans Saints (Seattle Seahawkstól): Danielle Hunter, OLB (LSU)
A helyi „utánpótlás-akadémiáról” érkezik egy ifjonc a Saints edge rusher needjének megoldására. Hunter ugyanolyan upside pick, mint amilyen anno Mingo is volt: elit atléta, egyelőre mérséketebb futballtudással, de csak egy jó pozíciós edzőre és időre van szükség ahhoz, hogy potenciálisan nagyon jó NFL-kezdőből ténylegesen nagyon jó NFL-kezdővé fejlődjön. Futás ellen már most is kifejezetten jól teljesít, pass rush-ban viszont még nagyon kiforratlan, de ha a félelmetes méret-atletikusság kombinációja mellé a játékának ezt a részét is sikerül megfelelően felépíteni, akkor hosszú és eredményes profi karrier áll előtte.

1/32. TRADETampa Bay Buccaneers (New England Patriotstól – 2/2. + 2016 / 4. kör): Jake Fisher, OT (Oregon)
Könnyen belátható, hogy a Titansnél is az offensive tackle maradt a prioritási lista élén, így a Buccaneers inkább előz, nehogy a nashville-iek elhappolják előlük az utolsó megmaradt igazán jó LT matériát.
Fishernek a szezon folyamán sikerült a draftnikek radarjai alatt maradnia, pedig ég és föld volt a különbség az Oregon támadófalának teljesítménye között akkor, amikor sérülés miatt hiányzott, és miután visszatért a kezdőbe, a pre-draft procedúra alatt azonban már kivívta magának a nagyközönség figyelmét, mindenekelőtt nagyszerű combine-jával. Prospectként nagyjából ugyanaz a kategória, mint Humphries: technikailag nyers, erősödnie is kellene még, de ha ezeken a területeken előre tud lépni, akkor rövid időn belül megbízható kezdő vakoldali tackle válhat belőle a profik között is.

2. KÖR

2/1. Tennessee Titans: T.J. Clemmings, OT (Pittsburgh)
Tények, melyek nyilvánvalóan nincsenek pozitív hatással Clemmings draftértékére: egyetemen csak RT-t játszott, LT-t egyáltalán nem, és előbbi poszton is csak két évig szerepelt, mivel college karrierjét defensive endként kezdte, vagyis egyértelműen project játékos. A Titans szempontjából azonban ezek nem minősülnek olyan szintű negatívumnak, mint jó néhány másik csapat esetében, egyrészt mert nekik megvan a franchise játékosuk a támadófal bal szélén, és így egyértelműen jobb oldali tackle posztra keresnek embert, másrészt nekik nem ebben a szezonban kell robbantaniuk, ebből kifolyólag pedig nem akkora probléma, ha nem plug-and-play játékost draftolnak. Ilyen szituációban és ilyen elvárások mellett Clemmings beválási esélye is nagyobb.

2/2. New England Patriots (Tampa Bay Buccaneerstől): Eddie Goldman, DT (Florida State)
A két tavalyi kezdő CB elvesztése után akár fel is lehetett volna tradelni valamelyik cornerbackért, azonban vannak ha nem is klasszis, de használható embereik a poszton, illetve McCourty jelenléte free safety-ként sokat nyom a latba, így a defensive line megerősítését érzem sürgetőbbnek; a közelmúltban egyébként is tapasztalhatták a Patriotsnál, milyen problémákhoz vezethet, ha nem elég stabil a védőfal. Goldman tökéletes Wilfork-utód lehet: futójátéknál mozdíthatatlan, gond nélkül megbirkózik a double-teamekkel, sémába illeszkedés tekintetében hasonlóan sokoldalú, mint a nagy előd, pass rush-ban talán még nagyobb potenciállal is bír nála, és remek karakternek tartják. Távozott egy évtizedes alapkő a DL-ből, jöhet helyette egy olyan játékos, aki a következő 10 évben vagy még annál is tovább lehet a Pats védőfalának első számú alappillére.

2/3. Oakland Raiders: Nate Orchard, DE (Utah)
Az FA-igazolásoknak is köszönhetően Oaklandben már most is adott az emberanyag ahhoz, hogy Jack Del Rio új állomáshelyén is meghonosítsa Denverben alkalmazott védelmi szisztémáját, ahhoz azonban, hogy ez hatékonyan működjön, edge rusherek terén például feltétlenül erősítésre van szükség a draftról, mivel a csapat jelenlegi egyetlen bizonyított defensive endje Justin Tuck, és ő is bőven túl van már a fénykorán, függetlenül attól, hogy tavaly korrekt teljesítménnyel hálálta meg a belé vetett bizalmat. JDR rendszerében a gyenge oldali DE-nek nem feltétlenül kell klasszikus 4-3 end méretekkel rendelkeznie (lásd Dumervil, Ware), a lényeg, hogy a passzsiettetés menjen, márpedig Orchard ezzel nem áll hadilábon. Újonc idényében egyébként is csak szituációs pass rusherként lenne rá szükség, másfél évnek pedig bőven elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy fizikálisan rendbe rakják, és ezáltal jövőre már all-down játékosként funkcionálhasson.

2/4. Jacksonville Jaguars: Ameer Abdullah, RB (Nebraska)
Gőzerővel dolgoznak azon Jacksonville-ben, hogy Bortles számára minél ideálisabb feltételeket biztosítsanak. A támadófal és a célpontok kipipálva, papíron már csak egy igazi feature back hiányzik, miután jelenleg úgy fest a helyzet, hogy a Jags mostani négy futójából lehetne egy darab épkézláb RB-t összegyúrni. A posztba tehát nehéz belekötni, de a név láttán bizonyára sokan fogják a fejüket, mondván: „miért nem Gordon!?”. Röviden: túlértékelt. Bővebben: a legfőbb negatívum, hogy szimplán nem elég jó az OT-k közötti futásoknál, az NFL-védelmeken nem fog tudni úgy átrohanni, mint tette azt college-ban, átlagon aluli elkapó és csak minimális rutinnal rendelkezik ezen a téren, akárcsak pass protectionben. Összefoglalva tehát nem ér második kör eleji picket, főleg nem egy olyan csapatnak, amely már újoncként all-down feladatkörben akarja játszatni itt draftolt futóját. Abdullah ellenben mindent tud, amit egy ilyen játékosnak tudnia kell, wisconsini kollégájával ellentétben az ő every-down backként való szerepeltetése esetén nem részesülnének kellemetlen meglepetésben a Jaguars edzői és szurkolói.

2/5. TRADESan Francisco 49ers (New York Jetstől – 2/14. + 4/27. + 2016 / 4. kör): Stephone Anthony, ILB (Clemson)
Ritka a drafton az igazán minőségi MLB/ILB prospect, aki a mai NFL követelményeinek minden tekintetben eleget tesz, a 49ers rendszerében pedig különösen nagy értékük van az ilyen linebackereknek. Vic Fangio kinevezése nyomán ugyanez igaz a Bears védelmére is, így a Ninersnek lépnie kell, ha nem akarják, hogy egykori védőkoordinátoruk – akinek az új állomáshelyén még nagyobb a bizonytalanság ILB fronton, mint Friscóban, hiába Willis és Borland visszavonulása – elvigyen előlük egy ilyen játékost.
Kendricks mellett Anthony az idei class másik olyan tagja a klasszikus 4-3-as linebackerek és 3-4 ILB-k sorában, aki a profi szint elvárásainak megfelelő komplett játékos. A kevés hiányossága is egytől egyig olyan, hogy megfelelő képzéssel gyorsan orvosolni lehet őket, így bár Bowman és Wilhoite révén a 49ersnek nincs feltétlenül szüksége instant alapemberre a poszton, de Anthony-ra akár azonnali kezdőként is számíthatnak.

2/6. Washington Redskins: Garrett Grayson, QB (Colorado State)
A napnál is világosabb, hogy kis túlzással Gruden legszívesebben vasvillával kergetné el RGIII-t Washingtonból, így akkor is nagy a korai QB draft valószínűsége, ha a Redskins lemarad a top irányítókról. Grayson tulajdonképpen Gruden washingtoni Andy Dalton pickjeként fogható fel: prospectként semmi különleges, egy legjobb esetben is maximum elfogadhatónak minősíthető NFL-kezdőt lehet belőle kinevelni, aki köré ha megfelelő (filozófiájú) offense-t építenek, akkor aránylag működőképes lehet vele a rendszer, de extrát már nem lehet tőle várni. A szurkolóknak bizonyára nem tetszik a párhuzam, és a legtöbben talán magával a választott játékossal sem lennének elégedettek, de az adott körülmények között teljesen logikus lépés lenne egy ilyen projekt bevállalása egy olyan főedzőtől, aki alatt igencsak melegszik a kispad. Mint második körös QB természetesen Grayson játékának számos eleme szorul még jelentős fejlesztésre (a teljesség igénye nélkül, ami a legszembetűnőbb a meccsfelvételeken: lassú release, gyakorta későn indítja el a labdát az elkapója felé, sokszor ragad le az első számú célpontnál, lassú döntéshozatal), de Hundley inkább egy dobálózó atléta, mintsem legitim QB prospect, Petty pedig még „projectebb” játékos, mint Grayson, ezért esik a pro-style offense-ből érkező Colorado State alumnusra a választás.

2/7. TRADEBaltimore Ravens (Chicago Bearstől – 2/26. + 3/26. + 2016 / 3. kör): Jaelen Strong, WR (Arizona State)
A nyugdíjhoz rohamosan közeledő Steve Smith-en kívül nem nagyon van épkézláb elkapó a Ravens aktuális rosterén. Nem lehet tétlenkedni, sürgősen minőségi upgrade-re van szükség, akár egy ilyen feltrade árán is. A jövő évi második napos draftjog elvesztése egyébként sem annyira fájdalmas annak köszönhetően, hogy McPhee és Torrey Smith távozása révén is egy-egy előkelő kompenzációs pickkel fog gazdagodni a csapat.
Strong szerintem egyáltalán nem kihagyhatatlan prospect az első körben, sokkal inkább az első és második kör határára lőném be az értékét. A route-futása igencsak kezdetleges, nem elég mozgékony és dinamikus, emiatt nehezen szakad el az emberétől (ami power WR lévén az ő esetében nem akkora probléma, de az NFL cornereket azért nem fogja pusztán a fizikumával dominálni), a méreteihez viszonyítva nagyon jó 40 yardos időt futott ugyan a combine-on, de play speedben ez egyáltalán nem köszön vissza, mély útvonalakon valószínűleg sohasem jelent majd igazán nagy fenyegetést a védelmekre. A fiatalabb Smith távozásával kieső mélységi veszélyt tehát másképp kell majd pótolniuk a marylandieknek (mert valamilyen szinten ezt is muszáj lesz megoldaniuk), de erre ott a negyedik kör. Ennél fontosabb, hogy a rövid-közepes passzjátékhoz meglegyenek a legitim célpontok; két éve elég súlyos következményekkel járt, amikor ezen a téren komoly hiányosságokkal küzdött John Harbaugh együttesének támadósora. Strong pedig ehhez tökéletes célpont, és a red zone offense-nek is hatalmas pluszt jelentene, mert jelenleg az ilyen szituációkhoz sincs megfelelően felfegyverezve a Ravens.

2/8. New York Giants: Ereck Flowers, OL (Miami-Fl.)
Sokan első kört érő LT prospectnek tartják a Miami falemberét, de az alapján, amit pass protectionben mutat, nem tartom valószínűnek, hogy az NFL-ben meg tudna ragadni a vakoldalon. A Giants azonban nem is oda, hanem LG vagy RT posztra keres kezdőt, annak függvényében, hogy a right tackle pozíciót jelenleg elfoglaló Pugh-t beljebb tolják-e, Flowers pedig mindkét említett szerepkör betöltésére alkalmas lehet. Azonnali alapemberként történő bevetése talán guardban járna kisebb kockázattal, passzblokkolásnál a lábmunkáján és a kézhasználatán is sokat kell még csiszolni ahhoz, hogy fel tudja venni a versenyt az NFL edge rushereivel. Mindazonáltal run blockingban maga az őserő, ezen a téren jókora lökést adhat a Giants támadófalának (és a szembe jövő védőknek) már újoncként is, bármelyik posztra is kerül.

2/9. St. Louis Rams: Breshad Perriman, WR (UCF)
Tévhit-oszlatás következik. Egyesek szerint Perriman dropkirály, mások a pro day-én futott áll-leejtős 40 yardja után rögtön az első körbe prognosztizálják. Szerintem előbbi legalább akkora túlreagálás, mint utóbbi. Kelvin Benjaminéra emlékeztet az ő esete; nincsenek elit kezei, de igazi physical freak, így néhányan egyből rásütik, hogy dropgyár, és csak a kiemelkedő fizikális, illetve atletikus adottságaiból él. Egyáltalán nem erről van szó. Tény, hogy Perriman nem Beckham-szerű labdamágnes, sohasem fog „Best hands of the NFL” díjat kapni, de messze nem olyan vészes a helyzet ebben a tekintetben, mint amilyennek néhányan beállítják. A páratlan méret/sebesség kombinációjáról már esett szó, és ezt maximálisan ki is tudja használni contested catch-nél és press coverage megverésénél egyaránt (utóbbihoz az is kell, hogy nem csak gyors, de robbanékony is), kiváló catch radius-szal rendelkezik, remek body control és hand-eye coordination jellemzi (az NFL-ben is várható tőle jó néhány akrobatikus elkapás), és meglepően jó az elkapás utáni yardok szállításában. A legnagyobb kérdés vele kapcsolatban szerintem az, hogy a route-futását milyen gyorsan és mennyire sikerül letisztítani, ezen a téren még vannak komoly hiányosságai, de mélységi és red zone célpontként már újonc évében is számíthatna rá a Rams, hasonlóképp ahhoz, ahogy Martavis Bryantet használta a Steelers a tavalyi szezon második felében.

2/10. Atlanta Falcons: Ty Sambrailo, OL (Colorado State)
A Falconsnál prioritás kell, hogy legyen a támadófal stabilizálása, miután a sólymok depth chartjára pillantva LG poszton jelenleg egy óriási kérdőjelet láthatunk, az OL jobb szélén is elég nagy a bizonytalanság, és center fronton sem épp a legrózsásabb a helyzet, de ott legalább mennyiségileg megvannak. A súlyos sérülésből visszatérő Sam Baker korábban elmondta, hogy hajlandó guardot játszani, ha az edzői stáb ezt kéri tőle, nemrég pedig Quinn is beszélt ennek a lehetőségéről. Bizonyos tekintetben tehát párhuzamot lehet vonni a Falcons és a Giants OL-helyzete között, és az atlantaiak is hasonló utat választanak, mint az óriások: behúznak egy olyan falembert, aki LG-t és RT-t is tud játszani. Ugyanakkor Sambrailo némileg ellentétes képet fest Flowers-szel szemben olyan szempontból, hogy passzblokkolásban technikailag ő már most is elég képzettnek mondható, és neki inkább erősödnie kell ahhoz, hogy adott esetben már újoncként is rá lehessen bízni a jobb oldali tackle posztot.

2/11. Cleveland Browns: Jordan Phillips, NT (Oklahoma)
DE-ben a Bryant, Starks, Hughes, Winn rotáció jó lehet, Rubin távozása után viszont jelen állás szerint nose tackle poszton a kezdő szerepkör arra a Phil Taylorra vár, akinek nem sikerült teljes mértékben megfelelnie az első körös draftpozíciójából adódó elvárásoknak, ráadásul szerződése utolsó évébe lép, és előbbi megállapításból kifolyólag egyáltalán nem biztos, hogy marasztalni akarja majd a csapat, vagy legalábbis nem kezdőként. Kell valaki, aki a fal közepén stabil alapot tud adni a Browns run defense-ének, már csak azért is, mert – az előző szezonban látottakból kiindulva – a clevelandiek mindhárom csoportriválisa igencsak hatékony futógépezetet vonultat fel. Phillips talán már újoncként is maga mögé szoríthatná Taylort a depth charton, aki így a DE-rotációba is bekapcsolódhatna, ami ugyancsak jótékony hatással lehetne a védelemre.

2/12. New Orleans Saints: Benardrick McKinney, ILB (Mississippi State)
Nem épp a szurkolói és edzői álmok netovábbja az Ellerbe-Hawthorne kezdő páros, így itt sem árt mihamarabb fokozni a talent levelt. McKinney nem pont a mai NFL-linebacker prototípusa, szerintem eléggé behatárolt, hogy passzvédekezésben milyen feladatokat lehet rábízni (a Saintsnek a tight endek, running backek elleni coverage-re egyébként is ott van például Kenny Vaccaro, akitől remélhetőleg csak egyszerű sophomore slump volt a tavalyi pocsék szezon), viszont agresszív, de mégis intelligens downhill játékával nagyot dobhat a szentek futás elleni védekezésén, és blitzeknél (nem feltétlenül csak off-ball LB pozícióból indulva) is komoly fegyver lenne Rob Ryan kezében.

2/13. Denver Broncos (Minnesota Vikingstól): Cedric Ogbuehi, OT (Texas A&M)
Sokáig úgy tűnt, Ogbuehi lesz az idei draft messze legtúlértékeltebb prospectje, a kezdeti szinte konszenzusos top 5-ös besorolás nyilvánvalóan nagyrészt a Joeckel-Matthews vonalnak volt köszönhető, mert egyébként a pályán egyáltalán nem érdemelte ki ezt a minősítést (random példa: érdemes megnézni, mit művelt Dee Ford ellen 2013-ban). Aztán tavaly átkerült a vakoldalra, ahol nem meglepő módon még kevésbé villogott (persze sokakat ez sem zavart, és maradt ugyanúgy „elit LT prospect”), szezon közben vissza is kellett küldeni RT-be, majd jött a térdszalag-szakadás, és lényegében ez tette helyre a draftértékét. Lehet, hogy ennél is hátrébb csúszik, de az edzőtábor kezdetére állítólag már száz százalékos állapotban lesz, ez esetben pedig itt már jó értéket képvisel. Akad majd vele bőven tennivalója a leendő OL-edzőjének, de kétségtelenül megvan benne a potenciál ahhoz, hogy megbízható kezdő RT-vé váljon, a Broncosnak pedig „csak” az kell. Az atletikusságával ideális matéria Kubiak zone blockingjához.

2/14. New York Jets (San Francisco 49erstől): Rashad Greene, WR (Florida State)
Greene az idei draft egyik „elfeledett” prospectje, a nagy esemény közeledtével egyre inkább háttérbe szorult, pedig az egész class egyik legbiztosabb kezű és leginkább NFL-kész elkapója. A közvélemény képzeletbeli draft boardján való csúszása persze érthető, miután méretei miatt könnyen lehet, hogy a profik között slot receiver szerepkörre fog korlátozódni, de a Jetsnek a pálya szélére megvannak az emberei Marshall és Decker révén, így Greene ezen limitáltsága sem jelentene problémát, Chan Gailey rendszerének működéséhez pedig több kell két jó elkapónál. Arról nem is beszélve, hogy ilyen irányítókkal csak akkor lehet sikert elérni, ha megfelelő színvonalú a supporting cast. A Jets rosterén ugyan ott van Jeremy Kerley mint harmadik számú elkapó, de őt még az előző rezsim fizette túl, holott abszolút középszerű, slot-only játékos, idén viszont elenyésző összeg szabadult volna fel a sapka alatt a kivágásával, a New York-iak pedig amúgy sem voltak rászorulva az extra cap space-re. Komplex route-ismeretének (négy évig volt alapember pro-style offense-ben, mely idő alatt minden elkapó poszton megfordult) és remek route-futási képességének is köszönhetően Greene akár már újoncként átvehetné Kerley helyét a depth chart harmadik helyén, és ha a szélen is használhatónak bizonyul, akkor személyében egy Emmanuel Sanders-szerű receivert kaparinthat meg a Jets.

2/15. Miami Dolphins: A.J. Cann, OG (South Carolina)
Bizonyára csak véletlen egybeesés, de mostanában mintha az NFL-csapatok döntéshozói alulértékelnék az SEC top guardjait; két éve Warford, tavaly pedig Gabe Jackson is egészen a harmadik körig csúszott, majd előbbi All-Pro kaliberű szezonnal nyitott, de utóbbi is azonnal stabil alapemberré vált. Elképzelhetőnek tartom, hogy Cann sem lel gazdára az első két kör alatt, de szerintem itt már value alapján is jó választás. A Dolphinsnál amúgy se nagyon válogathatnak, legközelebb csak a negyedik kör közepén kerülnek sorra, és OG poszton jelenleg egyetlen megbízható emberük sincs. A tavalyi harmadik körös Billy Turner nyilván megkapja az esélyt a bizonyításra, a másik pozíció betöltésére pedig érkezik az idei class leginkább NFL-kész és egyben legjobb guard-only prospectje.

2/16. TRADEPhiladelphia Eagles (San Diego Chargerstől – 2/20. + 5/9. + kondicionális 2016 / 5. kör): Nelson Agholor, WR (USC)
Az Eaglesnél Maclin váratlan távozása után, míg a Chiefsnél Maclin érkezése ellenére is igencsak elkélne egy kezdő kaliberű szélső elkapó. A sasok nem hagyják, hogy még egy receivert elhappoljon előlük Andy Reid, főleg miután Agholor az utolsó elérhető igazán komplett WR a drafton, így jön egy nem túl jelentős árat követelő feltrade Chip Kelly-éktől.
Vannak, akik az ex-Trojant slot receivernek skatulyázzák be, de boldogulni fog ő a pálya szélén is, ha ott (is) számít rá a leendő csapata. Agholor jó route-futó, ügyesen szeparálódik a védőjétől, és az elkapás utáni yardokat is folyamatosan lehet tőle várni, igazi chain-mover possession receiver lehet, akinek ugyanakkor a sebességét sem érheti kritika. Az értékét tovább növeli, hogy az egész draft class egyik legjobb returnere.

2/17. Kansas City Chiefs: Paul Dawson, ILB (TCU)
Maugát újraigazolták, de a szerződése inkább a „korrekt backup, és ha nincs jobb, akkor kezdő” besorolásba illik, és nézegeti is a Chiefs stábja a középső körökbe várható, project jellegű ILB prospecteket. Dawson – akit privát workoutra is elhívtak – nem pont ez a kategória, vele a pocsék combine-ja és az állítólagos karakterproblémái miatt fordulhat elő, hogy adott esetben a harmadik körig (vagy még annál is tovább) csúszik, de szerintem óriási hiba lenne (az összes csapatra értve), ha ennél a draftpozíciónál lényegesen tovább bennhagynák. Ahogy saját maga is elmondta elég nyers stílusban, ő nem elit atléta, hanem remek futballjátékos. Fantasztikus ösztönökkel van megáldva, melyek bőven kompenzálják atletikus korlátait. Elég csak megnézni a meccsfelvételeit, ahol abszolút nem tűnik fel semmiféle ilyen limitáltság. A Chiefs agresszív, blitz-heavy rendszere pedig pont az a védelmi séma, ami az ő játékstílusához leginkább passzol, igazi playmaker lehetne Bob Sutton defense-ében.

2/18. Buffalo Bills: Shaq Thompson, OLB (Washington)
A második kör második felében végre a Bills is szóhoz jut, akiknek – a QB-t nem számítva – egyértelműen a guard a legfőbb hiányposztjuk, de korrekt power blocking OG-t később is lehet találni, így kezdésként belefér egy BPA pick. Ha valaki, akkor Rex Ryan tudná hasznosítani a Huskies egyesek szerint poszt nélküli játékosát. Nem kell forradalmi dolgokra gondolni, Thompson gyenge oldali linebackert játszana. Kiko Alonso elcserélése után sem lehet azt mondani, hogy instabil lábakon állna a Bills LB-sora, de a mostani állományt inkább korrekt iparosok alkotják, sokat dobhat az egységen és a komplett védelmen egy ilyen playmaker.

2/19. Houston Texans: Maxx Williams, TE (Minnesota)
Elsőre talán feleslegesnek tűnhet még egy játékos erre a posztra, de Garrett Graham tavaly 18 elkapást tudott összehozni, ami egy 500+ snapet játszó első számú elkapó tight endtől egy elvileg TE-barát rendszerben vajmi kevés még akkor is, ha Andre Johnsonnak és DeAndre Hopkinsnak hívták a csapat két kezdő wide receiverét, illetve a viszonylag biztató kezdés ellenére úgy tűnik, Ryan Griffinből nem lesz több egyszerű cserejátékosnál. O’Brien tavaly már elhozta in-line TE-nek Fiedorowiczot, igazán jó és megbízható move tight end azonban még nincs a csapatában, de Williams draftolásával most ez a probléma is megoldódik. Az idei TE class legjobbja sokoldalú játékos, blokkolásban is lehet rá számítani, de elsődlegesen a passzjátékban betöltött szerepe miatt lesz igazán értékes tagja az offense-nek. Johnson távozása után különösen jól jön egy ilyen célpont a Texans leendő kezdő irányítójának.

2/20. San Diego Chargers (Philadelphia Eaglestől): Daryl Williams, OL (Oklahoma)
Egy kezdő még mindenképpen kell a San Diego támadófalába, és csak a posztot tekintve is többféle alternatíva közül választhatnak a Chargers illetékesei. A csapatnál állandó téma Fluker guardba mozgatása, legalábbis szurkolói körökben, de Tom Telesco general manager elmondta, hogy alapvetően nem szerepel a terveik között ez a módosítás, így a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy OG poszton erősítenek instant alapemberrel. Williams az Oklahomán tackle-t játszott, és talán a profik között is megállná a helyét RT-ként, de ideálisabbnak tűnik számára a guard szerepkör, ahol kevésbé hátrány a limitált atletikussága. A Williams-Fluker tandemnél kevés impozánsabb run blocking duó lenne a ligában.

2/21. Cincinnati Bengals: Damarious Randall, S (Arizona State)
Nincs komoly lyuk a Bengals rosterén, így nyugodtan draftolhatnak a hosszútávú szempontokat előtérbe helyezve, amire szükség is van, mivel a jelenlegi kezdőjátékosok több mint felének nincs szerződése 2016-ra. Közéjük tartozik Reggie Nelson is, aki jövőre már 33 lesz, így érdemes lehet elgondolkodni az utódlásán. Ha minden jól megy, a védőfal megerősítése révén újra elit szintre emelkedhet a pass rush Cincinnatiben, de ahhoz, hogy a nyomást turnoverekre tudják váltani, ballhawk defensive backekre is szükség van, Randallnek pedig ez lehet a legnagyobb erőssége. A játéka azonban még nem igazán állt össze, így nem is baj, hogy nem olyan helyre kerül, ahol azonnali kezdőként vetnék be, hanem egy évig tanulhatja a szakmát egy rutinos csapattárs mögött.

2/22. Detroit Lions: Carl Davis, DT (Iowa)
Az előző képről mintha még hiányzott volna valami – egy védőfalember, aki egy ilyen defensive front mindhárom interior posztján bevethető.

Jöhetne cornerback is, de a tavalyi szezonnak is nekimentek szinte ugyanezzel az állománnyal, a negyedik körben húzott Nevin Lawsonnal pedig nyilván nem az a cél, hogy örökké a CB depth chart alsóbb régióiban tengődjön, főként úgy, hogy egy remek DB-szakember a védőkoordinátor. Ennél is lényegesebb, hogy a front sevenre építő védelmi stratégia Teryl Austin baltimore-i regnálása alatt és tavaly Detroitban is bevált, épp ezért nem indokolja semmi a filozófiaváltást. Caldwell főedző is hangsúlyozta, hogy a jelszó: „being multiple”, azaz a sokoldalúság és az ebből adódó kiszámíthatatlanság, amit mennyiségileg és minőségileg is megfelelő personnellel lehet biztosítani. A kirakóst pedig Davis draftolása teheti teljessé. Remek two-gap védőfalemberré válhat, elsősorban pass rush terén kell még fejlődnie, de Motor City-ben ehhez minden feltétel adott. Ha Armstead és Davis beválik, azzal elit színvonalú maradhat a Lions front seven, amely ezáltal csakúgy, mint tavaly, a jövőben is stabil alapjául szolgálhat a védelemnek.

2/23. Arizona Cardinals: Preston Smith, OLB (Mississippi State)
A Cardinals unortodox külső linebackereiről már esett szó, most érkezik is egy újabb ilyen játékos, miután az Okafor, Shaughnessy, Woodley, Martin négyest sok mindennek lehet nevezni, de igazán minőséginek semmiképp, hosszabb távon pedig pláne nem túl megnyugtató ez a névsor, legfeljebb csak az ellenfelek irányítói számára. A többi arizonai edge rusherhez hasonlóan Smith sem elit atléta; a legfőbb erénye, hogy képzett, technikás játékos, nagyon jól használja a kezeit. Én egy Pernell McPhee-klónt látok benne, vagy említhetném akár a Packers „Elephant”-jait is: egy hibrid 3-4 DE/OLB, aki alapvetően edge rusher, de méretei és ereje alkalmassá teszik arra, hogy belső passzsiettetőként is bevethető legyen, ugyanakkor kellően atletikus ahhoz, hogy coverage-ben is lehessen rá számítani. Igazi jolly joker lehetne a Cardinals front sevenjében, emiatt pedig már újoncként is jelentős szerep várhatna rá.

2/24. Pittsburgh Steelers: Ronald Darby, CB (Florida State)
Sokan már tavaly is korai CB húzást vártak a Steelerstől, idén pedig egyértelműnek tűnik, hogy az első két kör valamelyikében erre a posztra kell draftolniuk a kohászoknak, így miután az első választott egy edge rusher volt, most menetrendszerűen érkezik is a cornerback. Darby-nál jobb alapanyagot nem nagyon kívánhat magának egy DB-edző: rendkívüli sebesség és atletikusság (középiskolában sprinter volt), a fizikuma nem kiemelkedő, de az átlagnál semmivel sem rosszabb, és kellően fizikálisan is játszik, továbbá ösztönök és játékintelligencia terén is mutatott nagyon biztató jeleket. Első évében alighanem még korai lenne alapemberként bevetni, de hosszútávon az acélvárosiak első számú cornerbackjévé avanzsálhat.

2/25. Carolina Panthers: Devin Smith, WR (Ohio State)
A Panthersnek találnia kell Benjamin túloldalára egy olyan elkapót, aki vertikálisan is megnyithatja a csapat passzjátékát, az OSU növendéke pedig – akinek „Deep Threat” is lehetne a középső neve – éppen ideális jelölt erre a feladatra. A leggyakrabban egy másik Smith-hez, Torrey-hoz hasonlítják, érthető okokból: egy mindenekelőtt mélységi célpontként jeleskedő szélső elkapó, aki a rövid-közepes passzoknál sem használhatatlan, de ezen a téren erőteljesen limitált. Az első körös jóslatok ebből kifolyólag igencsak túlzóak, azonban a második kör végén, második számú WR-nek (és csak harmadik számú célpontnak, elvégre Benjamint Greg Olsen követi a sorban ilyen szempontból) már nyugodtan el lehet őt vinni.

2/26. Chicago Bears (Baltimore Ravenstől): Mario Edwards Jr., DE (Florida State)
Edwards az idei draft egyik, ha nem a legnagyobb talánya: elit recruitként érkezett Tallahassee-be, vagyis a tehetsége elvileg megvan, az FSU bajnoki menetelése során jól is játszott, tavaly viszont váratlanul visszaesett a teljesítménye, de nem csak a draftértékét illetően oszlanak meg a vélemények, hanem azzal kapcsolatban is, hogy egyáltalán milyen poszt és szerepkör lenne számára a legoptimálisabb az NFL-ben. Ő maga a combine-on azt mondta, 285-288 font körül akar maradni tartósan, és így játszana 4-3-as védőfal belsejében vagy 5-tech poszton – még felszed magára pár kilót, és mehet is Fangio rendszerébe defensive endnek. Nagyon erős a felsőteste, kellően atletikus, és az ösztönei is jók, ezeket run defense-ben már jól használja ki, passzsiettetésben viszont a power rush-on kívül egyelőre nem sokat tud. Idő kell ahhoz, hogy komplett játékost faragjanak belőle, de a Bears igazolt olyan veteránokat (McDonald, Jenkins), akik rövidtávon segíthetnek stabilizálni a védőfalat, így nem is lenne rá szükség, hogy Edwardsot egyből bedobják a mélyvízbe.

2/27. Denver Broncos: Xavier Cooper, DL (Washington State)
Cooper nálam a draft egyik legnagyobb sleepere, nem lennék meglepve, ha ennél is jóval korábban lelne gazdára. A combine-on hívta fel magára igazán a nagyközönség figyelmét, de már azt megelőzően, game tape alapján is lényegesen nagyobb hype-ot érdemelt volna annál, mint amit kapott. A Washington State 3-4-es felállásaiban endet játszott, elképzelhető, hogy a Broncos is alkalmazni tudná őt ezen a poszton base defense-ben, de a legnagyobb haszna sub-package-ekben lehet one-gap penetratorként a védőfal belsejében. Az atletikusságát a combine-on elért eredményei is bizonyítják, parádés az első lépése, remek a lábmunkája és a kezeit is jól használja, mely tulajdonságainak köszönhetően rendkívül nehéz azonnal megfogni a line of scrimmage-en, mindezek mellett pedig igazi high-motor guy. Már most is elég kiforrott a játéka (annyira, hogy újoncként is rendszeresen pályára lehet küldeni), ugyanakkor upside is bőven van még benne. A Broncos megengedhet magának egy ilyen BPA picket, és egyébként is ráfér a DL-re a rotáció bővítése és a belső pass rush fejlesztése, még Antonio Smith érkezése után is.

2/28. Dallas Cowboys: Jay Ajayi, RB (Boise State)
Nem, még most sem Gordon. A Cowboys egyébként is igazolt már egy (szerintük) home-run hittert McFadden személyében; akárcsak korábban a Jaguarsnak, úgy a dallasiaknak is egy igazi workhorse típusú RB-re van szükségük, aki bármilyen játékszituációban, bármilyen feladattal a pályán tartható. Ajayi pedig maximálisan megfelel ezeknek a kritériumoknak, elvégre belső- és külső futásoknál, elkapásoknál és pass protectionben is magas szintet képvisel.

2/29. Indianapolis Colts: Eric Rowe, DB (Utah)
Felépítését illetően prototípus press corner, kiváló atletikus adottságokkal, aki free safety-ként is bevethető, sőt, college-ban utóbbi poszton szerepelt három évig kezdőként, és csak tavaly csináltak belőle cornerbacket. Indianapolisban a CB-állomány aránylag rendben van, de Vontae Davis mögött azért nem a legveretesebb a névsor, míg safety fronton az egyik kezdő pozícióra nincs megbízható alternatíva, hiába igazolták le most Dwight Lowery-t, hosszútávon pedig még nagyobb a bizonytalanság. Jól jönne tehát a Coltsnak egy olyan sokoldalú defensive back, mint Rowe, akivel kezdetben FS-ként lehetne számolni (Mike Adams strong safety-t is tud játszani), de később, ha úgy adódik, akár kezdő cornerbackké is válhat.

2/30. TRADENew England Patriots (Green Bay Packerstől – 2/32. + 2016 / 5. kör): Ali Marpet, OG (Hobart)
Seattle-ben is az OG a legfőbb hiányposzt, és a Seahawks támadófalába is kimondottan passzolna egy olyan típusú guard, mint amilyen Marpet, ezért kell (vagy legalábbis nagyon ajánlott) előzniük a hazafiaknak.
A Div. III-s prospect draftértéke rohamosan növekszik a szezon vége óta, nem véletlenül. Marpet egyetemistaként nem bizonyíthatott igazán komoly ellenfelekkel szemben, azonban Terron Armstead óta tudjuk, hogy nem kell megijedni egy alsóbb osztályból érkező játékostól csak azért, mert college-ban nem a legmagasabb szinten játszott, de egyébként a pre-draft rendezvényeken abszolút pariban van a class krémjével, és látszólag olyan adottságokkal rendelkezik, melyek révén idővel a profik között is minőségi játékossá válhat. Ő maga azt mondta, ha választhatna, legszívesebben a Giantshez menne, de jó helyen lesz a Patriots zone blockingot preferáló támadófalában.

2/31. Seattle Seahawks: Owamagbe Odighizuwa, DE (UCLA)
Nem tragédia a Seahawks számára, hogy lemaradtak egy OG prospectről, tekintve, hogy a guardok között később sem nehéz olyat találni, aki egyetlen offseason alatt kezdő játékossá építhető fel, ennek tudatában pedig Pete Carrollék is nyithatnak BPA-szerű húzással. Ahogy a draftpozícióból is kikövetkeztethető, nem tartozik a kedvenc prospectjeim közé a UCLA sokak által első körbe várt defensive endje. A „bend around the edge” ismeretlen fogalom számára, semmiféle flexibilitást nem látni tőle (vicces, hogy néhányan ezt elintézik annyival, hogy „még hiányos a pass rush repertoárja”), és ha kívülről nem tudja megverni az OT-ket, akkor el lehet felejteni, hogy all-down játékos vagy egyáltalán bármilyen szinten effektív pass rusher lesz belőle a szélen. Ha ez nem lenne elég, már college játékosként is nagyon inkonzisztens volt, szinte egész meccsekre el tudott tűnni, továbbá túl van már két komoly csípőműtéten (elképzelhető, hogy ezek a sérülések is közrejátszanak abban, hogy a csípője hajlékonysága a nullához konvergál). Courtney Upshaw defensive end kiadását látom benne: egy college szinten átlagon felüli edge rusher, akit így többnyire első körbe prognosztizálnak, de az NFL-ben már kevés lesz ahhoz, hogy meghatározó jelenség legyen pass rush-ban, viszont korai downokon, run stopperként hasznos tagja lehet a védelemnek. Odighizuwa esetében sem arról van tehát szó, hogy teljesen hasznavehetetlen; korrekt early-down LDE lehetne a Seahawksnál, akiknél szükség van a DL-rotáció bővítésére, mellesleg Seattle-ben jó edzők dolgoznak, ennél talán valamivel többet is ki tudnának hozni belőle.

2/32. Green Bay Packers (New England Patriotstól): Melvin Gordon, RB (Wisconsin)
Színtiszta BPA pick, Ted Thompson módra. Egyetlen igazán jelentős needjüket Kendricks játékjogának lefoglalásával már megoldották a sajtfejűek, innentől nyugodtan hátradőlhetnek, és hiányposztokból fakadó kötöttségek nélkül draftolhatnak. Gordon pedig itt már teljesen jó value. Lacy személyében van egy remek feature backje a Packersnek, de maga McCarthy mondta, hogy csökkenteni akarják a terhelését. Gordon eltérő stílusú, teljesen más erényekkel rendelkező futó, és ha két ilyen RB-t variálhat az edzői stáb, azzal újabb szintet léphet előre a sajtfejűek egyébként is csúcsra járatott támadósora.

3. KÖR

3/1. Tampa Bay Buccaneers: Za’Darius Smith, DE (Kentucky)
Nagy lehet a bizalom a Jacquies Smith, William Gholston duó iránt, ha a Buccaneers stábja ennyire hanyagolta az FA-piacról történő erősítést DE fronton, és a draft prospectek között sem nagyon nézegetik a potenciális 4-3-as endeket, de elég merész lenne úgy nekivágni a szezonnak, hogy egyáltalán nem vagy csak hátsó körös játékossal erősítik meg a jelenlegi állományt. Bizonyos mértékig a Kentucky kevésbé hype-olt edge rushere is a project kategóriába sorolható, de messze nem annyira nyers, hogy ne lehetne már újoncként is aktív szereplője a rotációnak, főleg ilyen konkurencia mellett. (Szerk.: Időközben a Bucs bejelentkezett egy hároméves offer sheettel a detroiti George Johnsonért, de ha el is engedi őt a Lions, Smith még akkor sem lenne luxuspick a kalózok számára.)

3/2. Tennessee Titans: Ifo Ekpre-Olomu, CB (Oregon)
Eddig tartott az egykoron még konszenzusosan elit tehetségnek és leendő első körös picknek tartott oregoni CB csúszása. Nem csak a sérülése miatt zuhan egészen idáig, hanem mert a méretei és atletikussága kérdésessé teszik, hogy lehet-e belőle igazán jó szélső corner az NFL-ben, de Tennessee-be – miután McCourty és Cox személyében már adott a két kezdő – alapból is nickel backként érkezne, és a Titans számára mondhatni már csak a hab lenne a tortán, ha a kételyek ellenére mégis minőségi kezdőjátékossá tudna beérni a profik között is. Siettetniük sem kellene a visszatérését, egyrészt a Clemmings picknél is említett okból kifolyólag, azaz hogy bár muszáj látható előrelépést produkálni a tavalyi lejtmenethez képest, de idén nincs igazán nagy eredménykényszer a csapaton, másfelől mennyiségileg nélküle is megvannak CB poszton. Ha Ekpre-Olomu kezdő cornerré akar válni az NFL-ben, azt nem (elsősorban) fizikális és atletikus adottságaival, hanem játéktudásával kell elérnie, így az sem lenne mindegy, hogy olyan defensive back guruktól tanulhatná tovább a szakmát, mint Horton és LeBeau.

3/3. Jacksonville Jaguars: Derron Smith, S (Fresno State)
Sergio Brown olyan backup szintű játékos, akinek backup fizetést is adott a Jaguars, így viszont továbbra is nyitott kérdés, hogy ki lesz a csapat kezdő free safety-je. Smith nem az a fajta safety, akitől gyakran fogjuk látni, hogy ellentmondást nem tűrően állítja meg az ellenfél futóját a line of scrimmage közelében, de az elsődleges feladata nem is ez lenne, hanem hogy single-high safety-ként hátul biztosítson. Márpedig minden adottsággal – atletikusság, ösztönök, játékintelligencia, ball skillek – rendelkezik ahhoz, hogy ebben a szerepkörben megbízható NFL-kezdővé tudjon válni. Nem lehet azt mondani, hogy a Jaguars secondary-jében hemzsegnek az átlagon felüli playmaker képességekkel bíró játékosok, az egykori Fresno State defensive back érkezése ilyen szempontból is javítana a helyzeten.

3/4. Oakland Raiders: Laken Tomlinson, OG (Duke)
A szezon előtt és elején szinte minden poszt legjobb játékosát első körös tehetségnek kiáltják ki. Ennek esett áldozatául Tomlinson is, aki messze nem ér top 32-es draftjogot, és még csak nem is a legjobb játékos a posztján, hanem – NFL-mérce szerint – „csak” egy korrekt kezdő OG – épp, amire az oaklandieknek szükségük van, és ami itt már jó értéknek is számít. Tipikus PBS guard, aki nagyjából ugyanolyan erősségekkel és hiányosságokkal bír, mint a fosztogatók által tavaly hasonló draftpozícióban kiválasztott Gabe Jackson. A Raiders szempontjából az egyik legfontosabb közös vonás, hogy Tomlinson szintén pro-ready játékos, akit azonnal be lehet vetni kezdőként, és bár aligha fog bárkit elkápráztatni a játékával, de nem is lóg majd ki negatív értelemben a sorból.

3/5. Washington Redskins: Rob Havenstein, OL (Wisconsin)
Eddig is tudtuk, hogy Wisconsinban futószalagon gyártják az offensive linemaneket, de kezdem azt hinni, hogy ez most már szó szerint igaz. Havenstein egy az egyben ugyanaz, mint elődje, Ricky Wagner: egy gyenge mért eredményeket produkáló és prospectként emiatt alulértékelt játékos, de ha tényleges futballra kerül a sor, akkor futásnál bárkit eltakarít az útból, és pass protectionben is megoldja a rá bízott feladatot. Gruden offense-ébe pont ilyen támadófalemberek kellenek. Elképzelhető, hogy az egyetemen jobb oldali tackle-ként szereplő Havenstein számára az NFL-ben a guard lesz az ideális poszt, de majd lerendezik Scherff-fel, hogy melyikük játszik az OL szélén és melyikük belül.

3/6. New York Jets: Bryce Petty, QB (Baylor)
Fitzpatrick személyében hoztak egy bridge QB-t, aki játszott már Chan Gailey alatt, valamint az új támadókoordinátor rendszere az átlag NFL offense-hez képest közelebb áll ahhoz, amilyen szisztémában Geno szerepelt egyetemistaként, így egy esélyt még ő is kaphat, de miután teljesen új stáb dolgozik a Jetsnél, valószínű, hogy ha le is csúsznak Winstonról és Mariotáról, akkor is próbálnak még valakit szerezni a posztra már az első két napon. Előszeretettel hangoztatják Petty-vel kapcsolatban, hogy arm talent szempontjából verhetetlen az idei QB prospectek mezőnyében, ezen túl azonban olyan szinten project, hogy újoncként az edzők többsége vélhetően legszívesebben akkor sem küldené őt pályára, ha már minden kötél szakad. A Briles-féle rendszer növendékeként a jelenlegi NFL-ben talán a Gailey-offense lehet számára a legjobb fit, így ebben a tekintetben Petty számára ez mindenképpen ideális forgatókönyv, és talán elmondható, hogy a Jets is kisebb rizikót vállal vele (főleg ebben a draftpozícióban), mint lényegében bármelyik másik csapat tenné a kiválasztásával.

3/7. Chicago Bears: Doran Grant, CB (Ohio State)
Lehet, hogy a magassága miatt nem tudja majd konstans felvenni a versenyt a szélső elkapókkal, de a harmadik körben már a jó nickel backeket is meg kell becsülni, Grant pedig megfelelő alapanyag ahhoz, hogy ideális slot cornert kreáljanak belőle. Legnagyobb erősségei, hogy intelligens játékos, jól olvassa a kialakuló playeket, valamint playmaker képességek terén és run supportban is bőven átlagon felüli szintet képvisel. Nem nagyon emlegetik vele kapcsolatban, de szerintem free safety-ként is megállná a helyét, lényegében Jimmie Ward gyengébb kivitelű változatát kapná Fangio a draftolásával.

3/8. St. Louis Rams: B.J. Finney, C (Kansas State)
Két betöltetlen poszt is maradt még a támadófalban, melyek egyikét ez a pick hivatott megoldani. Kevés annyira rutinos és harcedzett játékos található a komplett draft classban, mint Finney, aki csak walk-onként került a Kansas State-re, de négy éven át alapember volt a támadófal közepén; sorozatban 52 kezdőként lejátszott meccsének is köszönhetően posztja talán leginkább NFL-kész prospectje. Prototípus power blocking center, kimagasló ereje és birkózó múltjának is betudható jó technikája révén a futásblokkolás az erőssége, de mérsékelt agilitásától függetlenül a pass protectiont sem lehet a gyenge pontjának nevezni. Olyan támadófalemberekkel, mint Finney, Collins és Robinson, már lehet run-heavy offense-t építeni.

3/9. Atlanta Falcons: Clive Walford, TE (Miami-Fl.)
Lehet, hogy a cornerback nagyobb need, de se olyan CB nincs benn, aki itt igazán jó value-nak minősül, se olyan, aki passzol Quinn rendszerébe és instant upgrade-et jelentene, így azonnali erősítés gyanánt inkább egy veterán igazolást tartok célszerűbbnek. Ami a tight endeket illeti, érkezett ugyan Moeaki és Tamme, de egy injury-prone játékos és egy career backup szerződtetése az underachiever tavalyi kezdő mögé nem nevezhető biztos megoldásnak, legfeljebb arra jó, hogy a draftnak nem teljesen kiszolgáltatva mennek neki, és ha az újoncbörzén nem sikerül a komolyabb erősítés, akkor is legalább mennyiségileg megvannak a poszton. Mellesleg rendes slot receiver híján a jelenlegi állás szerint egyáltalán nincs megbízható célpontja Matt Ryannek a pálya közepén. Ezt az űrt tölthetné ki az elsősorban elkapásoknál jeleskedő Walford, aki ZBS-ben in-line blockerként is kimondottan jó lehet. Az összességében gyenge tight end class miatt szerintem alul van értékelve a Miami (legújabb) TE-je, aki itt már borderline steal a Falcons számára.

3/10. New York Giants: Ibraheim Campbell, S (Northwestern)
Mindkét safety pozícióban elkél az erősítés; hogy a drafton melyik kerül előtérbe, az függhet egy esetleges FA-igazolástól is, amit én nagyon is forszíroznék a stáb helyében, mivel a mostani állománytól és egy újonctól nem lehet azt várni, hogy minden problémára megoldást jelentsenek. A hírek szerint a csapat nem zárkózott el a Stevie Brownnal való reuniótól, akinek a visszahozatala az égető FS-hiányon enyhítene, ebben az esetben pedig a drafton elsősorban olyan safety-k felé irányulhatna a figyelem, akiknek mindenekelőtt a run defense megszilárdításában lehet fontos szerepük. Így esik a választás Campbellre, aki jó box safety módjára futás ellen remekel, ugyanakkor a tight endek és running backek őrzését is rá lehet bízni coverage-ben, ráadásként a turnoverekkel sem fukarkodik, és igazi vezérnek tartják.

3/11. New Orleans Saints: Tre Jackson, OG (Florida State)
Ahhoz, hogy a Saints támadófala konstans módon lyukakat tudjon nyitni az RB-k számára, előbb be kell tömni azt a lyukat, ami magában az OL-ben tátong, azaz szükség van egy jó run blocker LG-re. Jacksont pedig pont így lehetne röviden jellemezni. Ha fejlődik a lábmunkája (amire nagy hangsúlyt kell majd fektetnie az OL-edzőjének), akkor sem fog soha elit pass protectorrá beérni, de nem is lesz gyenge pont ilyen szempontból a Saints falában, attól pedig már most sem kell tartani, hogy futásnál ne tudná félretessékelni a szembe jövő védőket.

3/12. Denver Broncos (Minnesota Vikingstól): Hau’oli Kikaha, OLB (Washington)
Kikaha az egyik személyes kedvencem az idei classban, ugyanakkor könnyen lehet, hogy tweener jellege, limitált atletikussága (ami egyesek szerint olyannyira korlátozott, hogy nem is NFL-szintű) és az injury history-ja (két ACL-szakadás) miatt egyben a draft egyik legnagyobb csúszója is lesz. De amondó vagyok, legkésőbb ennek a draftpozíciónak a környékén valakinek be kell vállalnia; mint futballjátékos túlságosan is jó volt ahhoz, hogy ne tegyenek vele egy próbát még a második napon. Kikaha az egész edge rusher class technikailag legképzettebb prospectje, a motorja elképesztő, soha nem áll le, a snaptől a sípszóig rendíthetetlenül üldözi a labdás embert, és a játékintelligenciája is kiemelkedő. A denveriek már a második kör végén is kvázi BPA-ztak, és ezzel a rosterrel, mellesleg úgy, hogy ők nem is egyértelmű kezdőnek hoznák Kikahát, szerintem bevállalhatnak egy ilyen, alapvetően „high risk, high reward” húzást.

3/13. TRADEHouston Texans (Jacksonville Jaguarstól – 2/18. + 2016 / 5. kör): Henry Anderson, DE (Stanford)
A Saints, a 49ers és a Chiefs is kivetheti a hálóját egy 5-tech DE-re, így biztos ami biztos alapon előz a Texans.
Watt és Wilfork (illetve Nix) mellett a védőfal harmadik posztja csak félig-meddig tekinthető megoldottnak Crick révén, Anderson draftolásával azonban ezt a kérdőjelet is kiegyenesíthetik a houstoniak. A Stanford védőfalemberéből nem lesz rettegett pass rusher, de a sackeket nem is neki kellene szállítania. Az ő dolga a piszkos munka elvégzése lesz, és erre a célra, tehát elsősorban run plugger two-gap defensive endnek abszolút megfelel Crennel rendszerében.

3/14. New Orleans Saints (Miami Dolphinstól): Grady Jarrett, DL (Clemson)
A Broncos Cooper pickjével állítható párhuzamba ez a választás: lehet, hogy a csapat base defense-ében Jarrett misfit, de az ő feladata elsősorban az lenne, hogy sub-package-ekben az interior rush-t biztosítsa. Remek one-gap penetrator lehet a Clemson defensive tackle-je; Cooperhez hasonlóan az ő esetében is könnyen elképzelhető, hogy draftpozíció tekintetében az újoncbörze egyik meglepetésembere lesz, és ennél jóval korábban lefoglalják a játékjogát.

3/15. San Francisco 49ers: Davis Tull, OLB (Chattanooga)
Elsőre eléggé telítettnek tűnhet a poszt a Ninersnél, de Aldon Smith contract yearben van, Brooks szerződését legkésőbb jövőre már szinte biztosan fel kell bontania a csapatnak, Lemonier két év alatt semmi értékelhetőt nem tudott letenni az asztalra, és egyelőre kérdéses, hogy Lynch teljes értékű kezdőként is beválna-e. Vagyis a jelek szerint a rotáció bővítésére mindenképpen szükség lesz jövőre, de az sem zárható ki, hogy egy év múlva új kezdőjátékos után is kell néznie a csapatnak. Az FCS-ben (középiskolai végzősként a szezon elején eltört a combcsontja, ezért nem recruitolták nevesebb egyetemek) rendkívül produktív Tull-lal kapcsolatban egyértelműnek tűnt, hogy a profik között nem maradhat eredeti posztján, DE-ben, ugyanakkor sokan megkérdőjelezték, elég atletikus-e ahhoz, hogy külső linebackert játsszon. Csattanós választ adott a kétkedőknek, az idei class edge rusherei között – tehát Beasley-t is megelőzve – a legjobb SPARQ score-t produkálta. Az már korábban is köztudott volt, hogy igencsak képzett pass rusher, így pedig hiába small-school prospect és kevésbé ismert név, atletikusságának és viszonylag kiforrott technikájának köszönhetően nagyszerű 3-4 OLB alapanyag.

3/16. Kansas City Chiefs: Justin Hardy, WR (East Carolina)
Megfelelő value-nak számító szélső elkapót itt nem tudnak húzni, jó slot receivert ellenben igen. Az FBS elkapási rekordját tartó Hardy nem nagy játékokkal fogja megörvendeztetni leendő csapata híveit, sokkal inkább azzal, hogy biztos kezű célpont, az elkapásainak kiemelkedően nagy százalékát váltja first downra, valódi chain-mover. Alex Smith is díjazni fogja, hogy egy ennyire megbízható receiverrel egészül ki az offense.

3/17. Buffalo Bills: John Miller, OG (Louisville)
Nem kell csalódniuk Rex Ryanéknek, a hiányzó első körös pick és a második körös BPA nyitás ellenére is tudnak azonnali kezdő potenciállal bíró játékost draftolni a legfőbb hiányposztjukra. Miller tökéletesen illeszkedik a Tomlinson- és Jackson-féle sorba: pass protectionben semmi extra, legfeljebb átlagos szintre hozható fel ezen a téren, run blockingban viszont kifejezetten jó lehet. A Louisville OG-jének a játék utóbbi elemében is többet kell javulnia, mint két említett kollégájának, a technikája nem épp makulátlan, de még így is instant alapember lehet, és nem pusztán a Bills kritikus guard-helyzetének köszönhetően.

3/18. Jacksonville Jaguars (Houston Texanstól): Denzel Perryman, MLB (Miami-Fl.)
Látványosakat ütő Miami linebacker – ennél több nem is kellett ahhoz, hogy potenciális első körös prospectként kezdjék el emlegetni Perrymant. Aztán a draft közeledtével szép lassan nagyjából mindenki belátta, hogy nem egy olyan játékosról van szó, aki a mai passzorientált NFL követelményeinek megfelelő three-down LB (már college-ban is elég gyakran hozták le a pályáról egyértelmű pass playeknél), majd persze következett az, hogy ha passz ellen nem is, de a futás ölésére jó lehet, csakhogy a fizikuma nem épp egy tipikus two-down run stopperre emlékeztet. Tény azonban, hogy ennek ellenére nagyon is fizikálisan játszik, az ösztönöket pedig nem lehet tanítani, így egy harmadik kör közepi picket az ismert limitáltságaival együtt is megérhet. Posluszny már a 30 rossz oldalán van, komoly sérülésből lábadozik, annyira nem is játszik jól, és még sokat is keres, jöhet a potenciális utód Perryman személyében.

3/19. San Diego Chargers: Tevin Coleman, RB (Indiana)
Branden Oliver újonc szezonja ígéretesre sikeredett, de nem annyira, hogy nyugodt szívvel rá lehetne bízni az RB depth chart első helyét, Woodhead egészségesen ideális passing down back, azonban épp egy súlyos sérülésből próbál visszatérni, Donald Brownt pedig jobb elfelejteni. Ráférne akár egy komolyabb talent injection is a posztra, nem hiába nézegeti a Chargers stábja a class élmezőnyéhez tartozó futókat. Coleman ideális one-two punch-ot alkothatna Oliverrel, és korántsem biztos, hogy Mike McCoyéknak ragaszkodniuk kellene az RB commitee-hez, az ex-Hoosierben bőven benne van, hogy az NFL-ben is feature backké növi ki magát.

3/20. Philadelphia Eagles: Hroniss Grasu, OL (Oregon)
Nincs Eagles draft Oregon-játékos nélkül. De miért egy center, ha a csapatnak már van egy ligaelit kezdője a fal közepén? Grasu nem maradna az eredeti posztján, hanem guardnak jönne, megvan a skill setje ahhoz, hogy ebben az offense-ben OG-ként is beváljon. Erősödnie még kell, de ez akkor is fennállna, ha centernek vinné el valaki, illetve ezen a helyen a klasszikus guard prospectek közül nem tudna olyan játékost draftolni az Eagles, aki igazán illene a rendszerükbe. A támadófalembereknél (is) fontos a sokoldalúság, Grasu centerként szerzett rutinja pedig jól jöhet sérülések esetén.

3/21. Cincinnati Bengals: Tyler Lockett, WR (Kansas State)
A depth chart első három helyét elfoglaló elkapók egyaránt a Bengals contract yearben lévő játékosai közé tartoznak. Green megtartása nyilván prioritás, de könnyen lehet, hogy a sok lejáró szerződésű alapember közül Sanu vagy Marvin Jones lesz az egyik, aki távozni kényszerül majd a csapattól. Lockett slot-only receiver, de annak nagyszerű, és nála jobb értéket ezen a helyen nem találnak WR poszton. Emellett remek visszahordó, így ha minden jól megy, neki köszönhetően végre Brandon Tate-től is könnyes búcsút vehetnek Marvin Lewisék.

3/22. Arizona Cardinals: P.J. Williams, CB (Florida State)
Itt ér véget Williams csúszása. Ha az Arizona stábja anno bevállalta Mathieu-t, akkor egy ittas vezetéses ügy nekik már smafu. A Cardinals rendszerében nagy szükség van Peterson túloldalán egy megbízható, fizikális cover cornerre, Jerraud Powersre pedig egyik jelző sem illik igazán. Williams press technikája nem elég kifinomult, de ha fogékony a coaching-ra, akkor ezt rövid úton korrigálni lehet, így a rutinos, harcedzett egykori FSU-corner akár instant kezdő is lehetne az arizonai defense-ben.

3/23. Houston Texans (Pittsburgh Steelerstől): Phillip Dorsett, WR (Miami-Fl.)
O’Brienék gyakorlatilag az összes speedster elkapót csekkolták, ami nem meglepő, elvégre Hopkins, Shorts, illetve a tight endek révén az underneath célpontok már adottak, a passzjáték kiteljesedéséhez azonban még kellene egy igazi deep threat. Dorsett potenciál tekintetében valahol félúton helyezkedik el Marquise Goodwin (remek atléta, alulméretezett és pocsék elkapó) és T.Y. Hilton (remek atléta, alulméretezett, de kiváló elkapó) között. Ha valaki sokkal inkább utóbbit látja benne, akkor ennél jóval korábban is elviheti, de engem nem győzött meg teljesen, így hacsak nincs a csapatomnak nélküle is jó WR-állománya és összességében kevés needje, akkor inkább harmadik körös value pickként számolnék vele.

3/24. Detroit Lions: Corey Robinson, OG (South Carolina)
Robinson egyetemen tackle-t játszott, de az NFL-ben a vakoldalon eleve reménytelen, kétséges az is, hogy RT-ként mennyire válna be, PBS guardnak viszont nagyon is jó lehet. A Lions offense-ében most erre van talán a legnagyobb szükség, de OT fronton sem a legstabilabb a helyzet, így jól jön a detroitiak számára az az alternatíva, amit Robinson esetleges RT-vé képezhetősége jelent.

3/25. Carolina Panthers: Senquez Golson, CB (Ole Miss)
Norman és Benwikere adott némi reményt a Panthers-szurkolóknak, szerintem neki lehet menni úgy a szezonnak, hogy ők a kezdő CB-k, és így nem probléma, ha slot-only cornert draftolnak harmadik számú játékosnak a posztra. Golson ráadásul egyből a secondary legnagyobb playmakere lehet, minden adottsággal rendelkezik, amire egy jó nickel backnek szüksége van (a méreteihez képest run supportban is abszolút helytáll), szerintem a nem prototípus fizikuma ellenére is teljesen jó slot corner lesz belőle az NFL-ben.

3/26. Chicago Bears (Baltimore Ravenstől): Andy Gallik, C (Boston College)
Montgomery-vel csak egyéves szerződést kötöttek, ami egyértelműen mutatja, hogy az új stáb nem feltétlenül őt képzeli el tartósan a csapat centereként. Gallik ellenben hosszú évekre stabilizálhatná a fal közepét Chicagóban. Nem a legatletikusabb játékos a posztján, de ez a hiányosság abszolút nem nyomja rá a bélyegét sem a futás-, sem a passzblokkolására. Komplett, NFL-kész center, a Bearsnél speciel nem kellene azonnal a mélyvízbe dobni, de nem látom akadályát annak, hogy már újoncként is alapemberré váljon.

3/27. Dallas Cowboys: Michael Bennett, DT (Ohio State)
Kellene egy kezdő szintű NT a Cowboys védőfalába, mert Nick Hayden és Terrell McClain korántsem nevezhető annak, valamint egy UT sem ártana még, mivel Marinelli sémájában fontos a hatékony four-man rush, amihez megfelelő rotáció kell, de jelenleg nincs, aki kisegíthetné Crawfordot. Ebben a draftpozícióban utóbbi posztra lehet jobb értéket húzni (1-tech DT-nek így jöhet egy veterán). Bennett tavalyi szezonja és pre-draft kampánya sem úgy sikerült, ahogy azt szerette volna, ennek köszönhetően gyűjthet be a Cowboys a harmadik kör végén egy minőségi nickel rushert, akiből még stabil kezdő is lehet.

3/28. Denver Broncos: Anthony Harris, S (Virginia)
Leigazolták Darian Stewartot, de őt sem hosszútávú, sem megbízható megoldásnak nem lehet nevezni, valamint szóba került Roby free safety-vé konvertálása, de nyilván az lenne az ideális a csapat számára, ha az elit CB-sort nem kellene megbontani. Így ha adott a lehetőség, akkor érdemes inkább egy olyan prospectbe beruházni, akiből idővel (vagy talán már újoncként is) kezdő FS lehet. Harrisnél is azt érzem, mint Walford esetében: a posztján összességében gyenge a felhozatal a drafton, így őt is alulértékelik, de szerintem itt már kifejezetten jó value-nak tekinthető.

3/29. Indianapolis Colts: Gabe Wright, DL (Auburn)
A Broncos és a Saints után a Colts is draftolja a maga base defense-ben nem túl hasznos, nickel rusherként viszont value picknek számító játékosát. Az Auburn defensive tackle-je egyetemi szinten adós maradt a sackekkel, de szerintem jóval több van benne annál, mint amit a puszta statisztikák mutatnak. A Colts jelenlegi keretében nem látni, ki lenne az, aki sub-package-ekben konstans nyomást tudna generálni belül, jól jönne nekik egy olyan interior rusher, mint Wright.

3/30. Green Bay Packers: Kyle Emanuel, OLB (North Dakota State)
A korai CB picket talán sokan hiányolják a Packersnél, de nem érzem feltétlenül szükségét annak, hogy első vagy második napos draftjogot áldozzon a csapat erre a posztra. Ideje, hogy a nickel cornerként remeklő Hayward teljes értékű kezdőként is megkapja a lehetőséget, az ő helyét Hyde vehetné át slotban, depth-nek pedig lehet veteránt igazolni, vagy ott van például a tavaly project játékosként draftolt Demetri Goodson. Az edge rushereknél jövőre Nick Perry és Mike Neal szerződése is lejár (kétlem, hogy előbbi esetében élnének az ötödik éves opcióval), és egyik sem olyan játékos, akit mindenáron marasztalnia kellene a stábnak, a Matthews-Peppers duó viszont önmagában nem elég, kell még minőségi passzsiettető a rotációba. Emanuel illik a Capers által az előző szezonban rendszeresített hibrid DE-OLB szerepkörbe, a tavalyi Buck Buchanon Award-győztes (az FCS legjobb védője) egy tanulóévet követően jövőre lehetne meghatározó tagja a Packers védelmének.

3/31. Seattle Seahawks: Sean Hickey, OG (Syracuse)
Hickey egy időben még a class jobb OT prospectjei között volt számon tartva, mostanra viszont tackle-ként eltűnt a süllyesztőben. Guard poszton ugyanakkor lényegesen jobb értéket képvisel, egy olyan csapat számára pedig főleg, amelynek a rendszerébe remekül illeszkedik. Így ugyanaz a forgatókönyv bejön a Seahawksnak is, mint a Billsnek, a nem fő needre ellőtt második körös pick után a harmadik körben ők is találnak azonnali kezdőt első számú hiányposztjukra.

3/32. New England Patriots: Josh Shaw, CB (USC)
Shaw elég megosztó prospect, lehet őt cornerback-safety hibridnek (avagy tweenernek...) és remek press corner matériának is tekinteni. A patriótákhoz utóbbiként érkezne, de ahhoz, hogy kezdő kaliberű CB-t faragjanak belőle, a technikáján még sokat kell fejleszteni. Ahogy a Goldman picknél is említettem, annyira nem látom vészesnek a helyzetet Revis és Browner távozása ellenére sem, hogy ne lehetne minimum átlagos szintű teljesítményt kisajtolni a jelenlegi CB-állományból. Ebből kifolyólag szerintem nem tragédia, ha a korábbi körökben más, ugyancsak komoly neednek számító posztokra húznak Belichickék, és nem érkezik olyan cornerback az első két napon, akit egyértelműen instant kezdőnek szánnak.

Twitter
76
10 hónapja
vassadi Pittsburgh Steelers Alabama Crimson Tide 13 021 — GM of the Year 2015
Háromkörös mockot terveztem írni idén is, el is kezdtem, viszont egyrészt jóval később, mint szerettem volna, másrészt április 1-jén állt úgy a helyzet, hogy pickek tekintetében az első kör kétharmadáig voltam meg, a szöveg pedig az első kör feléig (se) volt kész, az utána következő napokban/hetekben pedig még kevesebb időm jutott volna az írásra, így ott be kellett látnom, esélytelen, hogy ez időben elkészüljön. Meg aztán a blockbuster trade-ek is borították volna az egészet. Szóval idén mock tőlem nem érkezik, helyette apránként összeírogattam néhány random gondolatot a draftról, most csak ennyire futotta az időmből.

1/1: Szerintem Goffot kellene vinnie a Ramsnek, nálam egyértelműen ő a class legjobb irányítója. Nem Mariota vagy Winston szint, de olyan QB prospect, akivel lehet próbálkozni akár 1/1-re is. Wentzről ugyanezt már nem merném nyugodt szívvel kijelenteni, ezért is erősen fejvakarós szerintem az Eagles feltrade-je.

A Paxton Lynch hype szerencsére már alábbadott a top 5-ös talentum szintből; én QB needes csapat helyében is alapvetően csak a második körben próbálkoznék vele, és semmiképpen sem úgy, hogy azonnali kezdőnek hoznám.

A Goff-Wentz-Lynch trió után szerintem Cardale Jones a legígéretesebb QB prospect, de ő már végképp project kategória.

Elliott szerintem legitim top 10 esélyes, én például 1/8-ra írtam be az Eagleshöz. Igen, előbb, mint tavaly Gurley. Azt nem mondom, hogy Elliott jobb játékos lesz nála, de szerintem legrosszabb esetben is nagyon-nagyon közel lesz az ő szintjéhez. Egyszerűen nincs gyenge pontja a játékának. Poszttól függetlenül a class talán legjobb prospectje, olyan RB, akire egy csapat támadójátékát lehet alapozni, ebből kifolyólag szerintem egy ennyire korai picket is megér.

Nem ezt várom, de nem csodálkoznék, ha Kenneth Dixont Henry előtt draftolnák. Egyesek csak egy jobbfajta scatbacket látnak benne, nyilván mivel elkapásban kiemelkedik nem csak az idei RB felhozatalból, hanem az utóbbi néhány év classait figyelembe véve is ott lenne a legszűkebb elitben ezen a téren, de emellett szerintem megvannak az adottságai ahhoz, hogy egy NFL offense-ben is feature back legyen. Az „elhasználtsága” miatt is benne van, hogy lecsúszik a harmadik körig; ha előzetesen kellene megtippelni a draft legnagyobb stealjét, nálam ott lenne a fő jelöltek között.

Szerintem Doctsonnak kellene lennie az elsőként kiválasztott elkapónak, függetlenül attól, hogy az elsőként WR-t húzó csapatnak milyen stílusú játékosra lenne szüksége leginkább a poszton. Doctson engem leginkább Allen Robinsonra emlékeztet. A játékukban is sok közös vonás van, illetve abban a tekintetben is párhuzamba állíthatók, hogy mindketten kiemelkedően produktív egyetemi karriert tudhattak maguk mögött, prospectként azonban olyan igazán nagy hype nem övezte/övezi őket (Robinsonnak persze nehéz is lett volna kimagaslania minden idők talán legjobb WR classából, Doctson esetében pedig talán Treadwellnek és a Coleman-mániának tudható ez be leginkább), és nem is elit atlétákról van szó, így a combine-on sem kápráztattak el senkit. A-Robnál viszont a game tape azt mutatta, hogy tehetségre simán első körös szint, és én Doctsonban ugyanezt látom, elit talentum, aki emellé nem kiemelkedően, „csak” éppen elegendően jó atléta. Azt sem zárnám ki, hogy igazi go-to WR-ré válik, de minimum nagyon jó kezdő elkapó lesz belőle, kb. Robinson mostani szintjén. A mockomban a Rams vitte volna (még 1/15-re nyilván), A-Robról az eddigi két éve alapján elmondható, hogy megért volna egy 1/15-ös picket, ehhez viszonyítva szerintem Doctson sem számítana reach-nek azon a helyen.

Azt nem kétlem, hogy Treadwellből minőségi kezdő elkapó lesz, szerintem is első körös szint, de nem az a top 5-öt érő zseni, amit sokan beleláttak, 1/20 környékén van az ő reális értéke szerintem.

Colemanről már korábban leírtam a véleményemet, ami azóta sem változott meg: „Coleman játéka a Bayloron: a snap után többnyire fut egyenesen előre (nevezzük ezt fly route-nak), néha cselesen beiktatnak egy-egy curlt, így man coverage-ben a sebességétől tartó CB ellen könnyű yardokat szerezhet, no meg az elmaradhatatlan inside slantek és screenek, bár college offense-hez képest ezek is csak mérsékelten. Big 12 defense-ek ellen lehet működik az, hogy press cover ellen stutter step, majd valamelyik oldalon elfutok a CB mellett, de ezekkel a paraméterekkel az NFL fizikális cornerei "kicsivel" nagyobb kihívást jelentenek majd számára a line of scrimmage-en, 50-50-es labdáknál ugyanígy nehéz lesz érvényesülni, az egy-két látványos elkapása után sokak által agyondicsért ball skilljeiről annyit, hogy szép számmal akadt azért dropja és olyan elnemkapása, ahol ugyan nem volt tökéletes a passz, de egy top WR-től elvárható, hogy behúzza, blokkolásnál pedig az egy dolog, hogy ezzel a fizikummal nem sokra megy, de sokszor még a látszatát sem különösebben próbálja kelteni annak, hogy érdekelné a futballnak ez a része. Mindezek fényében pedig egyeseknél ő a class legjobb elkapója, meg top 10, na persze...”

A másik nagy bust-jelöltem a WR-ek között Will Fuller. Simán el tudom képzelni, hogy valaki elviszi az első körben, pedig a 4.32-es 40 yardján kívül gyakorlatilag nincs semmi olyan tényező, ami arra utalna, hogy minőségi kezdő elkapó lehet belőle. Kicsi, fakezű, route-ismeretről az ő esetében sem nagyon lehet beszélni, a produktivitását lényegében annak köszönhette, hogy screeneknél megkapta a labdát, és lefutotta a védelmet, meg dobálták rá a hosszú passzokat. Átlagos WR3 / szituációs deep threat, szerintem ez nála a plafon.

Michael Thomas nevét is gyakran lehetett a mock draftok első körében olvasni, nálam ő sem ér annyit, de belőle szerintem korrekt második számú WR lehet, második kör harmada/fele tájékán már jó érték.

A nagy Hunter Henry imádatot sem értem. Maxx Williams jobb prospect volt, meg lehet nézni, hol ment ki tavaly. Talán még Clive Walfordot is előbb vinném, mint Henry-t, ha azonos classban lennének. Nem lepne meg, ha nem is ő lenne az elsőként kiválasztott tight end idén.

Tunsil és Stanley között szerintem nincs akkora különbség, mint azt sokan gondolják, bár ettől függetlenül a két játékos közül én is előbbit preferálom. Utánuk nálam Conklin az egyértelmű harmadik az OT-k rangsorában, Deckert LT-nek inkább csak run-heavy offense-be draftolnám.

Jason Spriggs az idei D.J. Humphries / Jake Fisher: nem azonnal bevethető játékos, de remek LT-alapanyag, ebből adódóan simán el tudom képzelni, hogy már az első kör vége felé elviszi valaki.

Cody Whitehair szerintem Zack Martin második eljövetele: college LT, aki a profik között guarddá „silányul vissza”, ott viszont karrierje elejétől Pro Bowl szintet hozhat. Kb. az első kör felétől már bárhol nyugodt szívvel behúzható.

Idén Joshua Garnett a fő jelöltem a „vártnál később draftolt, de a draft community konszenzusát beigazolóan azonnal minőségi kezdő teljesítményre képes guard” kategóriában (lásd Larry Warford, Gabe Jackson).

A center az egyik legnehezebben prognosztizálható poszt szerintem, ezért csak annyit mondok, az Austin Blythe, Jack Allen, Mike Matthews trió legalább egyik tagjából (de említhetném Evan Boehm nevét is, a Mizzou-ról is sorra jönnek ki a sleeper támadófalemberek) franchise játékos lesz, a harmadik napon velük érdemes próbálkozni.

Max Tuerk nevét is belevehettem volna az előbbi felsorolásba, de én őt sérülés ide vagy oda, korábban vinném, ha végigjátszotta volna a szezont, szerintem versenyben lett volna a class legjobb center prospectje címért, ami így most egyértelműen Ryan Kelly-t illeti.

Rankins röviden-tömören: szegény ember Aaron Donaldja. Mostanra már lényegében mindenhol első körbe prognosztizálják, de szerintem így is eléggé alulértékelt és -hype-olt prospect; minden adottsága megvan ahhoz, hogy klasszis 3-tech váljon belőle.

A’Shawn Robinson szerintem a draft egyik legtúlértékeltebb játékosa. Szinte minden mockban top 15-ös pick, miközben pass rush-ban kb. semmit sem fejlődött egyetemi évei alatt, egy egydimenziós two-down run stuffer 1-tech / 5-tech. Egy ilyen játékos legjobb esetben is második kört ér, és akkor még szóba sem került, mennyire erős az interior DL felhozatal. Robinson és Jarran Reed közül szerintem utóbbiból lesz a jobb NFL-játékos.

Ha már Alabama, Raglandet is vicces néhány mock draftban top 15-ben látni. A „túlértékelt Bama védők” mantra megszállottjai elégedettek lehetnek ezzel a draft class-szal.

Szerintem Darron Lee sem egy no brainer top 15-ös prospect, mint ahogy sokan gondolják, az atletikussága lehet, hogy párját ritkító a posztján, de a pályán egyáltalán nem volt annyira meggyőző. Én legkorábban az első kör vége felé próbálkoznék vele.

Cravensért sem vagyok oda annyira, mint egyesek, őt nem is tartom első kört érő prospectnek.

Kenny Clarkban én potenciálisan ligaelit 1-tech-et látok. 3-4 DE-ként is beválhat, de szerintem 4-3-as nose tackle-ként teljesedhet ki igazán. Ízelítőnek elég megnézni, mit művelt a Stanford(!) támadófalembereivel:  draftbreakdown.com/video/kenny-clark-vs-stanford-2015/ Például a 0:28-nál, 0:48-nál, vagy 3:03-nál kezdődő playekre hívnám fel külön a figyelmet.

Chris Jones számára nem alakult a legjobban az előző szezon vége és a draft közötti időszak, ebben a classban szerintem ez csúszást is fog eredményezni nála, de kétlem, hogy a második napon ne vállalná be valaki, a pályán is nagyon inkonzisztens tud lenni, de egyszerűen túl jó alapanyag.

Austin Johnson nevét is láttam már nem egyszer első körben, pedig csak a two-down 0-tech tipikus példánya, ráadásul abból se különösebben kiemelkedő. Harmadik napos prospect.

Leonard Floydtól én sokáig nem voltam elragadtatva, aztán a tavalyi game tape-je és a pre-draft kampánya meggyőzött: szerintem simán első kört érő prospect, top 20-ban is kimehet már. Ebből a szempontból (is) hátrány, hogy eléggé sémához kötött, 4-3-ban esetleg Anthony Barr-szerű szerepkörben tudnám elképzelni, base DE-ként semmiképp, de rá elsősorban 3-4-es csapatoknak kell figyelniük.

Jonathan Bullardot is gyakorta láttam első napos prospectnek rangsorolva, pedig pass rush terén igencsak messze van attól, amit egy valóban első kört érő, all-down edge rushernek tudnia kell. Jó base LDE (run defense-ben tényleg átlagon felüli) és használható nickel DT lehet belőle, de ez messze van az első körtől. Odighizuwával tudnám párhuzamba állítani, akit ugyanilyen limitált skill set ellenére sokan első körre taksáltak tavaly, aztán végül csak a harmadik elején draftolták.

Calhoun nálam továbbra is egy enigma, benne van szerintem, hogy a számára ideális rendszerben (Cardinals- és Jets-féle szisztémák leginkább) nagyon is használható NFL-játékos lesz belőle, de az is, hogy John Simon-féle karrier vár rá, csak hogy egy másik Big Ten powerhouse tweenerével vonjam párhuzamba.

Ramsey-vel és Hargreaves-szel kapcsolatban osztom a közvélemény álláspontját, utánuk szerintem William Jackson III a class harmadik legjobb CB-je, aki Byron Jones nyomdokain halad: Group of Five-os csapat játékosaként szezon közben nem sokan foglalkoztak vele, aztán egy parádés combine-nal már annál inkább sikerült magára vonnia a figyelmet, és ha valaki visszamegy a meccsfelvételekhez, láthatja, hogy nem csak egy workout warrior, hanem a pályán is elit teljesítményt nyújtott. Az első kör 10-15. helye között már kimehet szerintem.

Apple a megfelelő szisztémában megér egy első körös picket, de ő a pure press corner tipikus esete, hiba lenne olyan rendszerbe vinni, amelyik többet/mást vár el tőle.

Mackensie Alexandert összességében igencsak túlértékeltnek tartom, nagy jóindulattal az első és második kör határán van szerintem az ő reális értéke.

Ha Karl Joseph térde teljesen rendbe jön/jött, akkor valaki nagyot nyerhet vele, teljesen egészségesen a class legjobb pure safety-je lehet.

Ugyanerre a címre legitim pályázó lehet szerintem Darian Thompson is, aki betegség miatt a combine-on messze nem tudott 100%-ot nyújtani, azóta eléggé lehúzzák és 2-3. körös értékelésekkel is lehet találkozni vele kapcsolatban, de nem csodálkoznék, ha a drafton majd súrolná az első kört, esetleg be is kúszna a végére.

Jeremy Cash-ből szerintem akkor lehetne a legtöbbet kihozni, ha – amolyan Mark Barron módra – erős oldali linebackert csinálna belőle valaki. Egyébként klasszikus safety-ként a Duke-on is keveset használták, a snapjei többségében slotban volt vagy linebackert játszott.

Twitter
37
több mint 2 éve
vassadi Pittsburgh Steelers Alabama Crimson Tide 13 021 — GM of the Year 2015
Ha valaki csak odáig jut el, hogy "61 milliós garantált tartalom Kaepernicknek!?", az nem meglepő, hogy hüledezik az összeg láttán, de ha valaki átfutja a szerződés részleteit, az láthatja, hogy nem sok értelme van azon disputálni, hogy megérdemel-e ennyit Kaepernick. Megpróbálom egyszerűen leírni.
A szerződés 126 milliós összértékének majd' felét kitevő 61 milliós garantált résznek csak töredéke, 13.073 millió az, ami ténylegesen garantált (12.328 millió dollár signing bonus, 645 ezer dollár base salary és 100 ezer dollár workout bonus az idei évben). A szerződés további éveinek garantált tartalma mindig az adott év április 1-jén válik ténylegesen garantálttá, ami azt jelenti, hogy a Niners - április 1. előtt - bármelyik évben megválhat Kaepernicktől anélkül, hogy bennragadó tételek (dead money) maradnának a fizetési sapka alatt. Továbbá egy olyan de-escalator is be van építve a szerződésbe, amely összesen 12 millió dollárral (évente két millióval) redukálhatja a szerződés összértékét - Kaepernick ezt csak úgy szüntetheti meg, ha egy adott szezonban a csapat offensive snapjeinek legalább 80 százalékában pályán van, és ugyanebben a szezonban 1) Super Bowlba jut a csapattal vagy 2) első/második csapatos All-Pro választott lesz. Tehát ha például idén nem teljesíti ezeket a feltételeket, akkor jövőre bukik 2 milliót, ha 2015-ben sem, akkor 2016-ban is elesik 2 milliótól, de ha 2016-ban minden snapet a pályán tölt, és a Niners mondjuk Super Bowlt nyer, akkor törlődik a de-escalator, és 2017-től kezdődően minden évben jár neki a 2 millió. A következő szezontól kezdődően minden évben 2 millió dollár van elkülönítve meccsenkénti roster bonus formájában, vagyis Kaepernick minden kihagyott alapszakasz-meccsel 125 ezer dollárt veszít. Plusz a szerződés értelmében egy olyan biztosítást is kellett kötnie, amellyel 20 millió dollárhoz jut a csapat, ha Kaepernick career-ending sérülést szenved.
Úgyhogy 61 milliós "garantált" tartalom ide vagy oda, ezt a szerződést talán még team-friendly dealnek sem túlzás nevezni.

Twitter
20
több mint 1 éve
vassadi Pittsburgh Steelers Alabama Crimson Tide 13 021 — GM of the Year 2015
Tavaly Robilluma a draft után összerakta a Steelers vizitlistáját draft boardhoz hasonló formátumban, amivel azt próbálta szemléltetni, mennyire árulkodó volt a draft stratégiánkkal kapcsolatban, hogy milyen prospecteket néztünk meg közelebbről az újoncbörzét megelőző procedúra során. Mivel ez nem egyszeri jelenség nálunk, hanem az utóbbi években már tendenciává nőtte ki magát, így elhatároztam, hogy idén az offseason folyamán még a draft előtt összerakok egy hasonló táblázatot, és megnézem, ebből milyen következtetések lehet levonni azzal kapcsolatban, hogy mi várható a drafton a csapattól. Ez lett belőle:



Először is némi magyarázat magához a táblázathoz. Sárgával azokat a prospecteket jelöltem, akiket vizitre hívott a csapat Pittsburgh-be, vagy privát workoutot szerveztek le az adott játékossal. Piros színt kaptak azok, akikkel pro day előtt/után vacsorázott Tomlin és/vagy Colbert; nálunk ezeknek az attrakcióknak mindig kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani. Akiknél nincs megkülönböztető szín, azokkal vagy a combine-on találkozott a stáb, vagy pro day-en fordítottak rá kiemelt figyelmet (például pozíciós edző delegálásával). Arra felhívnám a figyelmet, hogy nyilván vannak még olyan prospectek, akiket alaposabban megvizsgált a stáb, csak erről a beat writerek lemaradtak; a táblázatba kizárólag olyan neveket írtam be, akikkel kapcsolatban megerősítést nyert, hogy foglalkozott velük a csapat valamely fentebb említett módon. Továbbá a draftpozíció szerinti besorolást nem kell szentírásnak venni, kiváltképp a hátsó körös projecteknél, persze igyekeztem reálisan elhelyezni a prospecteket. Adott poszton és draftpozíción belül (tehát pl. 1/22-es OLB-k) névsorrenden alapul a felsorolás.

És akkor konkrétan a játékosok.

Ahhoz azt gondolom nem kell különösebb magyarázatot fűzni, hogy a legnagyobb hangsúlyt az OLB és CB pozícióra fektette a stáb. A két messze legnagyobb needről lévén szó az első és második körbe várható prospectek közül értelemszerűen túlnyomórészt erre a két posztra néztek játékosokat Tomlinék, őket nem is kommentálnám különösebben. Ugyanakkor (bármennyire is kicsi a valószínűsége, de) előfordulhat, hogy az első vagy második körös pickünknél nem tudunk értéknek megfelelő OLB-t, illetve CB-t húzni, az FO-ról pedig köztudott, hogy nem híve a needre reach-elésnek, így érthető módon több olyan játékost is alaposabban szemügyre vett a stáb, aki 1/22-re, illetve 2/24-re BPA alapon jó választás lehet, és olyan posztra érkezne, ami ha nem is minősül égető neednek, de elférne ott az erősítés. Lássuk őket.

A legszembetűnőbb a korai körökbe várt WR prospectek iránti meglepően nagy érdeklődés. Érthető okokból a class konszenzusos top elkapóira (Cooper, White) nem pazarolták az idejüket Colberték, viszont DeVante Parkerrel vacsorázott Tomlin a Louisville pro day előtt, illetve arról is lehetett hallani, hogy privát vizitre is jön a csapathoz, bár biztos forrástól én nem olvastam erről megerősítést. Arra mondjuk Parker esetében is vajmi kevés esélyt látok, hogy egyáltalán a top 15-ből kicsúszik, de Tomlinék ezek szerint úgy voltak vele, hogy egy próbát azért megér. Aztán ott van Strong és Perriman, akik akár az első körben is szóba jöhetnek, de szerintem inkább mint esetleges második körös value pick tekint rájuk a stáb. Szerintem adott esetben Coates-t is fontolóra vennék már 2/24-re is, bár én személy szerint még a harmadik körös pickünket sem szívesen áldoznám rá.
És hogy miért illik a WR poszt a „nem minősül égető neednek, de elférne ott az erősítés” kategóriába? Nem hiszem, hogy a Brown körüli mizéria miatt nézeget a stáb 1-2. körbe várt elkapókat, szerintem túl van reagálva ez az ügy. (Ezt még pénteken írtam, azóta ugyebár Brown már együtt készül a csapat többi tagjával.) Sokkal inkább arról lehet szó (legalábbis én így gondolom), hogy Brown személyében adott ugyan a liga egyik, ha nem a legjobb WR-e, mögötte viszont Bryant és Wheaton egyelőre csak feltörekvő tehetség, még ha előbbi például kimondottan biztató is, mögöttük viszont már egyáltalán nincs olyan játékos a WR depth charton, aki komoly faktor lehetne. Wheatonnel kapcsolatban merültek fel kérdések szezon közben, finoman szólva sem mindig volt tökéletes az összhang közte és Ben között, és az igazán komoly előrelépés is várat még magára a részéről. Mindezt és a nem megfelelő depth-et figyelembe véve azért valljuk be, semmiképp sem lenne orbitális meglepetés, ha upgrade-elni próbálnánk elkapó fronton, akár egy korai húzással (a második körös jelöltek után amúgy is van egy óriási szakadék, az UDFA-matéria Gardnert leszámítva nem is nézett középső-hátsó körös projecteket a stáb). Mindazonáltal a mostani receiver állománnyal is neki lehet vágni a szezonnak (depth-nek persze jöhetne valami veterán), és hangsúlyozom, a szigorúan BPA alapú WR pick nyilván csak sokadik opció az első két körben a cornerback és az edge rusher után.
Az 1-2. körös WR-húzásnál valamivel nagyobb esélyt látok Landon Collins draftolására, már amennyiben lecsúszik 1/22-ig. Persze az ideális forgatókönyv az, hogy Mitchell formába lendül és stabil pont lesz free safety-ként, Shamarko pedig megoldja a strong safety posztot, és ezt megelőlegezve a csapatnak nem kell safety-re „pazarolnia” az idei első körös pickjét. Fordítva is működhet egyébként, Mitchell esetleges strong safety-be mozgatásáról Tomlin is említést tett, és Shamarko free safety-ként való bevetése sem elvetélt ötlet. Collins viszont egyértelműen SS lenne, így az ő érkezése esetén Mitchell és Shamarko között kellene, hogy eldőljön az FS poszt kérdése, hosszútávon legalábbis.
2/24-es BPA pickre a már említett elkapók mellett alternatívaként ott van még egy főként nickel rusherként hasznosítható interior DL-ember Xavier Cooper személyében, két kvázi helyi OL-prospect (Clemmings hivatalos vizitje szerintem csak annak köszönhető, hogy Pitt alumnusként nem számít bele az elhívható játékosok limitjébe, és akkor miért ne használná ki a lehetőséget a stáb), valamint Maxx Williams, akiről kicsivel lejjebb írok bővebben.

Az alapelgondolás tehát egyértelmű az első és második körre: OLB és CB valamilyen leosztásban, vagy ha beüt a krach, akkor BPA a fenti névsorból.

Az edge rusher és a cornerback mellett egy tight end draftolása is biztosra vehető, miután kis túlzással a TE class minden egyes draftolható besorolású tagját megnézte közelebbről a stáb. A szándék világos: Miller utódját akarják megtalálni. Maxx Williams-szel már a combine-on is találkoztak, majd a pro day-ére is küldött megfigyelőket a csapat (hogy pontosan kik voltak ott, az nem derült ki, de miután Cobb nem workoutolt, több mint valószínű, hogy elsődlegesen Williams vonzotta oda a mi embereinket is), Walford saját maga mondta, hogy találkozott a Steelers képviselőivel, illetve Tomlin és Colbert is jelen volt a Miami pro day-én, elsősorban alighanem miatta, továbbá számos középső-hátsó körös tight end prospectet hívott el a csapat privát látogatásra. Vagyis mindenfajta szcenárióra felkészültek, van itt minden a class legjobbjaitól egészen a tavalyi Blanchflower pickhez hasonló projektekig. Arra nyugodtan lehet fogadni, hogy draftolunk tight endet, de hogy hol, arra szerintem nem sokan tennének fel nyugodt szívvel komolyabb összeget. Én a magam részéről a Heuerman-James duó valamelyik tagjának behúzására látom a legnagyobb esélyt, a dupla csekkolás (pro day, majd privát vizit) is elég árulkodó. 4/22-nél tartom őket megfelelő értéknek, de igazából nem lepne meg az sem, ha már a harmadik körben lecsapnánk valamelyikükre, ha annyira komolyan gondolják a Miller-utódlási projektet, mivel az idei class (nem csak a TE-felhozatalra értve, hanem kompletten) nem valami mély, és korántsem biztos, hogy a negyedik kör végéhez közeledve értékileg még ilyen szintű játékosok lesznek elérhetőek. De ha már itt tartunk, Walford sem lenne rossz value már 2/24-re sem. Mint ismert, Cameron Clear az offensive line és a tight end poszt között ingázik, szerintem a mi stábunk utóbbi pozícióban számol vele, mivel támadófalemberként ő OT-t játszhatna, mi viszont OL fronton túlnyomórészt guardokat nézegettünk.

És ezzel át is lehet térni az OG-kre. Ha fogadóirodám lenne, az OLB, CB, TE trió után a negyedik legalacsonyabb oddsot egy guard draftolására adnám. A nagy OG scouting oka nagyon egyszerű: contract yearben van Foster, aki megbízható kezdő, de a draft segítségével az ő esetleges szerződéshosszabbításánál olcsóbban is lehet találni hozzá hasonló szintű vagy még nála is jobb kezdő LG-t. Kevés szó esik erről, alighanem azért, mert nem skill poszt, de az idei draft tele van korrekt középső-hátsó körös guard projectekkel, akik közül minden bizonnyal mi is választunk majd (legalább) egyet. A már említett Donovan Smith-nek lehet, hogy az NFL-ben az OG poszt fekszik majd jobban, és szerintem a Steelers stábja is így tekint rá; engem annyira nem nyűgözött le, de állítólag az NFL-csapatok körében jóval magasabban jegyzett prospect, mint a draftnikeknél, ezért írtam őt a második körös pickünkhöz.

Feltűnő még a harmadik körben a relatíve sok CB prospect. Egyértelmű, hogy ha az első kör edge rusher, majd a másodikban BPA-zni kell, akkor 3/23-ra már nem nagyon lehet más a választás, mint egy cornerback, de szerintem nem csak ez áll a háttérben. A harmadik körös draftjogunkhoz beírt CB-k közül három játékos is kimondottan inkább slot corner matéria, amiből meglátásom szerint az következik, hogy igencsak benne van a pakliban a CB-duplázás lehetősége már az első két napon belül is. Gay most még kezdőnek is elfogadható, de már betöltötte a 30-at, nyilván jó volna, ha az ő utódját sem akkor kellene elkezdeni keresni, amikor már nem lehet rá megbízható alapemberként számítani – vagyis hogy ne járjunk még egyszer úgy, mint most.

Amennyiben tehát az első két kör a legvalószínűbb forgatókönyv szerint alakul, vagyis jön egy-egy OLB és CB, akkor a harmadik körben én mindenekelőtt a TE-OG-CB trióból várnék játékost.

Egyébként ha az előbbi szcenáriót megfordítom, azaz első kör CB, második kör „kényszer” BPA, és így a harmadik körre maradna az edge rusher, erre a verzióra látszólag nem igazán vagyunk felkészülve, mivel OLB-ből 3/23-as alternatívaként adott Tull, akit elhívtunk privát vizitre, és ennyi. Za’Darius Smith-t lehetne talán még beírni, akiről viszont nem tudni, mennyire érdeklődik iránta a csapat, csak az a biztos, hogy ott voltak a Kentucky pro day-en, elsősorban nyilván Dupree miatt, de bizonyára akkor már Smith-t is felmérték valamennyire.
Szóval a korai körökben való tradelést – amire a teljes pre-draft tevékenységünket látva már csak minimális esélyt látok – ebben az esetben tartanám a leginkább megléphetőnek, azaz hogy a második körös BPA pick helyett egy csere jönne, melynek keretében 2/24-ről mennénk feljebb a 3/23-at beáldozva egy edge rusherért. A táblázatból kiindulva ott alapvetően Orchard és Smith lehetne a célpont, de szinte biztos, hogy az első körös pickhez beírt edge rusherek közül is lesz olyan (akár több játékos is), aki lecsúszik a második kör elejére.

Ami még a középső-hátsó körös prospecteket illeti, a már szóba hozott posztok mellett, illetve azon túl, hogy nyilván a két fő needünkre is megnéztünk számos late-round projectet, az RB és safety poszt (utóbbi Landon Collinson túl persze) érdemel még mindenképpen említést. Mindkettőre azt lehet mondani, hogy nem lenne meglepő, ha megfelelő value esetén akár már a harmadik körben draftolnánk oda valakit, minimum egy hátsó körös project érkezése nagyon benne van a levegőben, de igazából az sem jelentene meglepetést és nem is feltétlenül lenne probléma, ha egyáltalán nem érkezne játékos a posztra.
RB fronton mondjuk nagyobb aktivitásra számítottam, még úgy is, hogy leigazoltuk D-Willt. Rögtön a combine-on interjúztatták Cobbot és Yeldont, aztán a pre-draft process hátralévő részében nagyon háttérbe szorult a poszt, gyakorlatilag semmi olyat nem lehetett hallani, hogy az RB coach Saxon – a Pennsylvaniai iskolákat leszámítva – bármelyik egyetem pro day-én is feltűnt volna, és privát viziten sem járt nálunk futó. Az egyetlen név, aki Cobb és Yeldon mellett szerepel a listán, az Matt Jones, akivel viszont vacsoráztak is Tomlinék, ami középső-hátsó körös prospectek esetében nem jellemző. Szerintem leginkább rá kell figyelni, engem nagyon Bellre emlékeztet light verzióban (ezért is húztam be GM drafton; ide leírtam, hogy ez alatt mit kell érteni:  bowl.hu/forum/manager_jatek/gm_lapszemle/1295711 ), csakhogy a nem light verzió is itt van, így Jonest alapvetően early-down thumperként lehetne használni, és Bell mellé ilyen játékos kell tehermentesítőnek. Ennek az az egyszerű oka, hogy RB-k viszonylatában Bell pass protectionben és főleg elkapóként kiemelkedő, így az ő helyére nem harmadik kísérleteknél, illetve egyértelmű passzjátékoknál kell change-of-pace backet pályára küldeni, hanem korai downokon és rövidyardos szituációkban (lásd tavaly Blount).
Safety-k terén két hátsó körös prospectet nézett meg közelebbről a stáb (legalábbis akikről ezt biztosra lehet tudni), bár közülük Cox cornerback is lehet. Róla és Eskridge-ről jött hír, hogy jobban feltérképezte őket a csapat, de ettől függetlenül persze elképzelhető, hogy a pro day-ek alatt másokat is jobban szemügyre vettek, gondolok itt esetleg a Louisville-es James Sample-re (Tomlin ott volt, és ő ugyebár egykori DB coach) vagy a PSU-s Adrian Amosra. Igaz ha utóbbi iránt annyira érdeklődnének, akkor ismerve a tendenciáinkat, sanszos, hogy elhívták volna privát vizitre, elvégre Penn State prospectként még csak nem is terhelte volna a 30-as limitet.

És akkor a még nem említett posztok...
Meglepődve olvastam, hogy Tyler Murphy behívásával egy UDFA-várományos irányítóra lövünk el egyet a 30 nem helyi vizit lehetőségből, amikor még csak camp body-ra sincs szükség a poszton Tajh Boyd szerződtetése után. Dual threat QB-ról lévén szó az első gondolatom az volt, hogy talán elég atletikusnak tartják ahhoz, hogy át lehessen képezni tight enddé, így utánanéztem, és valóban, ha TE-t nem is játszott, de elkapóként szerepelt középiskolai évei alatt, recruitolták is erre a posztra (sőt, a Syracuse-nak safety-ként kellett), de végül megkapta a lehetőséget QB-ként a Floridától. Tight endnek mondjuk igencsak pehelysúlyú, 213 fonttal jegyzi őt a Boston College hivatalos oldala (végzős évére ide transzferelt). Szóval talány, hogy mit akarhatunk vele, lehet csak valamelyik edzőnkre erőteljes benyomást tett a tavalyi USC-verés alkalmával. 😊 Ha esetleg draftoljuk, majd úgyis bővebb magyarázatot adnak, bár kétlem, hogy picket áldoznánk rá.
Az tiszta sor, hogy a védőfalban alapvetően nem várható komolyabb erősítés, de a DL prospectek ilyen szintű ignorálása kissé meglep, még hátsó körös projectekkel se foglalkozott különösebben a stáb. Az ILB poszt feledésbe merülése már annál inkább érthető; Timmons, Shazier, Spence, Williams és az ST-ász Garvin révén lényegében már most sincs kiadó hely az 53-as rosteren.

Nagyjából ennyi; várom, hogy ennek fényében tud/akar-e meglepetést okozni az FO. 😊

Ui.: Ha már első körös tippek, akkor egyet én is, szigorúan jinx célzattal, mivel jó esélyt látok rá, hogy ha lecsúszik 1/22-ig, akkor behúzzuk, de nem tudnék neki felhőtlenül örülni: Randy Gregory.

Twitter
19
több mint 1 éve
vassadi Pittsburgh Steelers Alabama Crimson Tide 13 021 — GM of the Year 2015
GM Game 2015 Mock Draft 1.0

Igaz, hogy még el sem kezdődött a free agency, de mindenképpen írok még egy mockot közvetlenül a draft előtt, és talán nem sokkal az első FA-kör után is, így jöjjön egy korai, sok esetben nyilvánvalóan nem a majdani végleges prioritásokat tükröző kitekintés az újoncbörzére...

1/1. Cleveland Browns: Jameis Winston, QB (Florida State)
Winston vagy Mariota? Mariota vagy Winston? Az első mockban menjen ki elsőként a valószínűsíthető IRL 1/1-es.

1/2. Carolina Panthers: Marcus Mariota, QB (Oregon)
Itt sem kell sokat gondolkodni, mindössze annyi a kérdés, hogy a két top QB közül melyiket hagyja benn a clevelandi kolléga.

1/3. New York Jets: Leonard Williams, DE (USC)
Winston és Mariota a papírformának megfelelően kiment, így be kell érni a draft alighanem legjobb játékosával.

1/4. Arizona Cardinals: Kevin White, WR (West Virginia)
Kell egy legitim kezdőcsapatbeli társ és majdani utód Fitzgerald mellé.

1/5. Philadelphia Eagles: Bud Dupree, DE (Kentucky)
Ha gabtsi anno egyike volt Ansah híveinek, akkor miért ne vinné el az ugyanolyan physical freaknek számító, de ráadásként még kiforrottabb játékkal is bíró Dupree-t. Jött ugyan Avril, de csak egy év van hátra a szerződéséből, másrészt pont egy Bengals-drukkernek nem kell megmagyarázni, mennyit ér és milyen fontos a kiemelkedő DL.

1/6. Oakland Raiders: Brandon Scherff, OL (Iowa)
Saffold tackle-ként és guardként is csatasorba állítható, így Dömének még amiatt sem kell aggódnia, hogy Scherffnek melyik lesz a posztja az NFL-ben.

1/7. Houston Texans (from NO): Landon Collins, S (Alabama)
Nyilván senkinek sem futott át az agyán a gondolat, hogy „tuti Cooperért vagy Collinsért tradelt fel 1/7-re.” Egyébként ezt a picket másra bíztam.

1/8. St. Louis Rams: Dante Fowler Jr., DE (Florida)
Olyanok a legfőbb hiányposztok, hogy ha agyonütnek se tudok ezen a helyen egyikhez se normális value picket írni. Erősen javallott a GM számára, hogy kezdje el keresni a cserepartnereket letrade-hez, nálam marad a BPA. Vernon szerződése jövőre lejár, Long pedig nem az az igazi no. 1 edge rusher, így hosszútávon mindenképpen jó befektetés Fowler.

1/9. Tampa Bay Buccaneers (from DAL via CLE): Trae Waynes, CB (Michigan State)
Nevezhetjük reach-nek, még ha a combine fényében már kevésbé is tűnik annak, de ilyen kerettel és címvédőként megteheti bria, ha már úgyis messze a legnagyobb needről van szó (persze csak a QB után :p ) - Peterson mellett nincs vállalható kezdő CB a rosteren.

1/10. Chicago Bears (from PIT): Amari Cooper, WR (Alabama)
Már tavaly ilyenkor se festett jól a WR corps, és azóta csak tovább gyengült. Cooper hivatott megfordítani ezt a folyamatot.

1/11. Green Bay Packers (from TEN): La’el Collins, OL (LSU)
Egyértelműen az interior line a csapat legbizonytalanabb része.

1/12. Denver Broncos: Shane Ray, OLB (Missouri)
Elnézve a rostert, azzal nem lesz gond, hogy ne lehetne hiányposztra értéknek megfelelően húzni ezen a helyen, jöhet egy BPA jellegű pick.

1/13. Pittsburgh Steelers (from CHI): DeVante Parker, WR (Louisville)
Akárcsak tavaly, most is az elkapó és az edge rusher a két legnagyobb hiányposzt. A WR-állományt a komplett linebacker-sorral összevetve egyértelműen látható, hogy előbbi van rosszabb állapotban, és amúgy is illik az új franchise QB kedvére tenni.

1/14. Jacksonville Jaguars: Dorial Green-Beckham, WR (Oklahoma)
Scholes irányít, Beckham a szélen, máshol már bevált.

1/15. Miami Dolphins: Danny Shelton, NT (Washington)
Némi átszervezés után adott egy potenciálisan elit védőfal, ami mögé már nem feltétlenül kellenek prémium ILB-k (momentán gyakorlatilag semmilyen nincs).

1/16. Cincinnati Bengals: Randy Gregory, DE (Nebraska)
Nem kimondottan system fit a választott, de nagyon kell egy edge rusher.

1/17. New York Giants: Vic Beasley, DE (Clemson)
Ugyanaz, mint a Bengalsnál.

1/18. Minnesota Vikings: Shaq Thompson, LB (Washington)
Kezdő SLB, csere safety, harmadik számú RB, elit special teamer.

1/19. San Francisco 49ers: Malcom Brown, DT (Texas)
Úgy tűnik, mégsem olyan jó draftpozíció ez az edge rusher választáshoz. Csak nem ennek a felismerésnek volt köszönhető a Ware trade? Mindenesetre így már nem annyira sürgető a DE pick, lehet a belső pass rush-t erősíteni.

1/20. San Diego Chargers: Todd Gurley, RB (Georgia)
Nevezhetjük luxuspicknek, de belefér, tekintve, hogy nincs kirívó need - épp az RB kivételével.

1/21. Minnesota Vikings (from DET): Jaelen Strong, WR (Arizona State)
A szó szoros és átvitt értelmében is gyengélkedik a minnesotai WR-sor, de megjött az erősítés.

1/22. Atlanta Falcons: Andrus Peat, OT (Stanford)
A Falconsnak is jól jött volna Strong, így viszont egy másik erős embert visznek. | Nyugi, a többi mockra is hagytam ilyen béna Strongos poént. |

1/23. Baltimore Ravens: T.J. Clemmings, OT (Pittsburgh)
Tipikus Igor pick, de szükség is van OT-re, mert a tavaly beszerzett Collins-Moses duó egyelőre jókora mellényúlásnak tűnik.

1/24. New England Patriots: Marcus Peters, CB (Washington)
Ezek után meg is lehet hívni Belichicket egy „Hogyan draftoljunk korán defensive backet” témájú előadásra.

1/25. Washington Redskins: P.J. Williams, CB (Florida State)
Egy év távlatából mindkét tavalyi első körös DB pick jó befektetésnek tűnik, de ezzel még korántsem lehet befejezettnek tekinteni a secondary renoválását.

1/26. Kansas City Chiefs (from HOU): Arik Armstead, DE (Oregon)
Armsteaddel együtt jönne a sémaváltás is.

1/27. Kansas City Chiefs (from SEA via NE): Quinten Rollins, CB (Miami-Oh.)
CB poszton Revis mellett csak a nem sokat érő Bill Bentley-nek van szerződése 2016-ra. Ráadásul az erősítés a Miamiról érkezik!

1/28. Indianapolis Colts: Ifo Ekpre-Olomu, CB (Oregon)
Hogy az átlagos szintet megütő játékos is legyen idővel abban a híresen mély CB-állományban.

1/29. Tennessee Titans (from GB): D.J. Humphries, OT (Florida)
Mindenképpen meg kell erősíteni a falat OT poszton, máskülönben Teddy nagyon sok bear hugra számíthat a pass rusherektől.

1/30. Buffalo Bills: Eli Harold, OLB (Virginia)
Sémaváltás Buffalóban is, ami egyébiránt Harold nélkül is logikusnak tűnik.

1/31. Buffalo Bills(from KC): Melvin Gordon, RB (Wisconsin)
A félmegoldást jelentő játékosok és az elpazarolt hátsó körös pickek után végre az RB-kérdés is rendeződhet.

1/32. Tampa Bay Buccaneers: Eric Kendricks, OLB (UCLA)
Kell a jövő embere a linebacker-sorba, mivel a mostani kezdőből a Wagner-Trevathan duó egyik tagja egy év múlva már gyaníthatóan nem lesz a csapatnál, és Willis sem épp mai gyerek.

Twitter
19
több mint 3 éve
vassadi Pittsburgh Steelers Alabama Crimson Tide 13 021 — GM of the Year 2015
21:0-s Steelers-előnynél az első negyedben:

Ha így folytatódik, Tomlinnak nem kell pályára lépnie 😀Chargers LT

Twitter
18
több mint 2 éve
vassadi Pittsburgh Steelers Alabama Crimson Tide 13 021 — GM of the Year 2015
ki az idei Savage?ano92

Twitter
16
több mint 3 éve
vassadi Pittsburgh Steelers Alabama Crimson Tide 13 021 — GM of the Year 2015
Holnap megmérkőzünk a nagy rivális Auburnnel, jön a 2013-as Iron Bowl.



Sokan mondják, hogy az idei meccs kiemelt helyet foglal el az utóbbi évek, évtized(ek) Alabama-Auburn párharcainak sorában, de talán az egész rivalizálás történetében is. Minek is köszönhető ez?

Leginkább annak, hogy az SEC-döntő létrehozása (1992) óta most először fordul elő, hogy ki-ki meccset vív egymással a két csapat a nyugati csoport első helyéért, azaz hogy a játékhét minden más eredményétől függetlenül az Iron Bowl nyertese megy a fináléba. A két gárda által eddig lejátszott 77 mérkőzés közül csak hat volt olyan, amelyet az Alabama és az Auburn is top 10-es csapatként várt, arra pedig még nem volt példa, hogy mindkét együttest top 4-ben rangsorolták közvetlenül az Iron Bowl előtt (no. 3 vs. no. 5 volt az eddigi úgymond legrangosabb összecsapás még ’71-ben). Mellesleg nem csak mi pályázunk a nagydöntőre, és az Auburn számára sem puszta kárörömöt jelentene, ha megfosztanának minket ettől a lehetőségtől, hanem egy győzelemmel még nekik is esélyük lehet a National Championship Game-re.

Egy kicsit az idei Auburnről és arról, hogy mivel is nézünk szembe ezen a meccsen:

Nem túl gyakori jelenség, hogy egy 3-9-es mérlegű, 8-ból 8 konfmeccset bukó csapat a következő szezonban 10 győzelmet ér el, és lehet ez még több is a Tigers esetében (utoljára az 1975/76-os Kentucky tudta azt megcsinálni, hogy előbb nyeretlen maradt a főcsoportban, majd a rá következő évben SEC-bajnok lett).

Ennek a pálfordulásnak az első számú letéteményese egyértelműen Gus Malzahn, aki 2009 és 2011 között már dolgozott a csapatnál támadókoordinátorként, ezt követően tett egy egyéves kitérőt az Arkansas State-nél, ahol Sun Belt bajnoki címig vezette a Red Wolvest, majd Gene Chizik eltávolítása után örömmel tért vissza immár főedzőként Auburnbe, ahol óriási tisztelet övezi (egy ilyen szezon után meg pláne, függetlenül attól, miként alakul az Iron Bowl).



Malzahn Auburnben működtetett offense-ének két legfőbb jellegzetessége az up-tempo / no-huddle, illetve hogy a támadószisztéma erőteljesen futásorientált - nem nagyon törődnek olyan dolgokkal, mint a kiegyensúlyozott playhívás; ha úgy adódik, 7 passzkísérlettel is lehozzák a meccseket (vs. Tennessee). A mérkőzésenkénti 320.3 futott yardos átlag a második legjobb mutató az egész FBS-ben, míg a 179.6 passzolt yardos átlag mindössze a 103. helyre elegendő; igaz, mindössze hét olyan csapat van, amelyik kevesebb passzal próbálkozott, mint a tigrisek. Lehet tehát egydimenziósnak titulálni a Tigers offense-t, de tény, hogy azzal az egy dimenzióval is igencsak hatékony az auburni támadóegység.
A junior college-ból transzferelő kezdő irányító, Nick Marshall is inkább a földön veszélyeztet, 10 meccs alatt 823 futott yardot és 9 touchdownt hozott össze, főként az Auburn playbookjának integráns részét képező read-option játékoknak köszönhetően. A Tigersnél az úgymond hagyományos futójáték is rendkívül hatékonyan működik: Tre Mason már tavaly, a Scot Loeffler-féle teljesen életképtelen offense-ben is összehozott egy 1000+ yardos szezont, de Malzahn rendszerében - melybe eredetileg is recruitolták - él igazán, eddig 1153 yard és 17(!) touchdown fűződik a nevéhez. Mason igazi all-down back, belső és külső futásoknál egyformán eredményes, mögötte Corey Grant és Cameron Artis-Payne áll rendelkezésre change-of-pace opcióként, Jay Prosch személyében pedig egy NFL-kompatibilis fullbacket (H-backet) is bevethetnek. A skill playerek mellett az OL-től is megfelelő támogatást kap a futójáték; a támadófalból a másodéves vakoldali tackle, Greg Robinson és a végzős center, Reese Dismukes kimondottan jó játékosnak számít SEC-viszonylatban is.
A VT-s Trey Edmunds nyitó fordulóbeli, 77 yardos touchdownját leszámítva gyakorlatilag még csak kisebb megingása sem volt a futás elleni védelmünknek, de az Auburnéhez hasonló futójátékkal még nem kerültünk szembe idén. A hagyományos futójáték limitálása ígérkezik könnyebbnek (vagy kevésbé nehéznek); az igazán húzós feladat a zone read levédekezése, melyet a tradicionális 2 backes felállásoktól kezdve a Diamond formationön át a four-wide setig mindenféle formációból futtatnak a tigrisek támadói, a snap előtt rengeteg motionnel, melyek olykor csak a védők összezavarását szolgálják, a zone readet gyakran package-elik például (fake) screenekkel, stb. Fel van adva tehát a lecke a stábnak.
A DL-ben adott a Stinson-Pagan-Robinson-Ivory-Lake rotáció, ahogy az LB-sor belsejében Mosley és DePriest, egyiküket akár spy-ként is rá lehet állítani Marshallra, OLB-ben pedig Hubbard mellett valószínűleg most is többnyire Devall lesz a pályán, aki robbanékonyabb, atletikusabb játékos, mint Dickson. A safety-ktől is nagy szükség lesz a megfelelő run supportra, de Clinton-Dixről tudjuk, hogy elit a posztján, és szerencsére Landon Collins kezdőként való szerepeltetése is csak leadership szempontjából jelent visszalépést Sunserihez képest - ami engem illet, minden várakozásomat felülmúlta az egykori ötcsillagos recruit alapemberként nyújtott teljesítménye.
WR fronton az Auburnnél Sammie Coates egyértelmű első számú receiver, igazi big play threat, elkapásonként 22.9 yardot átlagol. Belue-nak és Cyrus Jonesnak nagyon résen kell lennie. Coates mellett Quan Bray-nek is megvan a sebessége ahhoz, hogy hosszú passzokat lehessen rá hívni; Ricardo Louis - akinek a georgiai védők a game-winning TD-t ajándékozták - is kezdi kibontakoztatni playmaker képességeit, a Dawgs ellen közel 200 total yardot szorgoskodott össze; illetve tight end poszton C.J. Uzomah az első számú opció, aki inkább WR-TE hibrid. Malzahn a kötelező blokkoláson túl is szereti bevonni az elkapókat a futójátékba, rendszeresen előkerül egy-egy end around, reverse, jet sweep, többnyire Louisra játszva ezeket.



A Tigers védőkoordinátora Ellis Johnson, aki tavaly a Southern Miss vezetőedzőjeként nagyot bukott a 0-12-es szezonnal (más kérdés, hogy a Golden Eagles idén is nyeretlen), előtte viszont elit védelmet épített fel a South Carolinánál, illetve ’97 és 2000 között nálunk is dolgozott DC-ként. Auburnben tipikus bend-but-don’t-break védelem működik: yardokat bőséggel engednek, a red zone defense-ük viszont az egyik legjobb az SEC-ben. Johnson alap formációként a 4-2-5-öt preferálja, ahol az egyik játékos kvázi safety-linebacker kombó. Kezdetnek ez nem rossz a 12/22 personnel ellen, melyre a power running game-ünk épül, de ugyanitt a hiperatletikus Howard igazi matchup rémálom passzjátéknál a szokványos linebackerek és safety-k számára, valamint Yeldon és Drake (főleg utóbbi) az OT-ken kívüli futásokkal is állandó fenyegetést jelent - jól jön tehát a tigriseknek egy ilyen hibrid játékos és az általa biztosított extra sebesség a pályán.
Nem hiszem, hogy Nussmeier túl sokat variálna, az egyszerű ground-and-poundot kell erőltetni (már csak azért is, hogy minél tovább pályán kívül tartsuk Marshallt és társait), abból play-action, és amikor már kellően berendezkedett a futás megállítására az Auburn, akkor egy-két deep pass Coopernek, Bellnek, vagy White-nak. A Tigers sokat javult run defense terén, egész jól megfogták a földön például a Texas A&M-et, a Georgiát és az Ole Misst is, de olyan futásblokkolással, amilyenre a mi támadófalunk képes, működnie kell a ground-and-poundnak.
McCarron megvédése már egy fokkal nehezebb lesz, Dee Ford igen korrekt pass rusherré érett végzős évére, eddig 8 sacket gyűjtött be úgy, hogy az első két meccsen egyáltalán nem játszott, illetve rajta kívül DE poszton LaDarius Owens és a true freshman Carl Lawson sem ügyetlen passzsiettető. Belül Gabe Wright és Nosa Eguae a két alapember; maradjunk annyiban, hogy egyikük sem lefelé húzza a védőfal minőségét. A Miss State ellen főként az interior line-nak voltak gondjai pass protectionben, és a Tigers kezdő DT-párosa is okozhat még kellemetlen pillanatokat Steenéknek. A kezdő center, Ryan Kelly kisebb térdsérülés miatt game-time decision státuszban van; nyilván fontos lenne, hogy pályára tudjon lépni, de Chad Lindsay gond nélkül pótolta azon a három meccsen, amit korábban ki kellett hagynia Kelly-nek.
Az Auburnnél a két klasszikus linebacker, Jake Holland (Mike) és Cassanova McKinzy (Will) is megbízható játékos, illetve a rotáció miatt ugyancsak jelentős játékidőt kapó Kris Frost pályára lépése sem jelent minőségbeli visszaesést. A már említett hibrid („Star”) szerepkört Robenson Therezie tölti be; vele kapcsolatban a kérdés az, hogy base-ben mennyire hagyja őt a pályán Johnson, mivel ő azért inkább safety, mint linebacker, és ha bent van Power O ellen is, akkor tudatosan lehet rá játszani futójátéknál, ez pedig elég kedvező mismatch számunkra. A secondary-ből az első számú corner, Chris Davis emelhető ki, a többiek inkább csak jó iparosok, ráadásul az egyik kezdő safety, Joshua Holsey térdsérülés miatt októberben kidőlt a sorból.



Az ST mindkét oldalon elit. Nálunk adott Christion Jones, aki az ország egyik legjobb returnere, míg az Auburnnél Tre Mason és Corey Grant a kickoffokat, Chris Davis a puntokat hordja vissza nagyon jó átlaggal. Az FBS összes csapata közül a Tigers engedte a legkevesebb punt returnt, szám szerint négyet (Steven Clark a punter), miközben nálunk Mandell idén végképp az NCAA legjobb punterei közé emelkedett. Net puntingban országos elsők vagyunk 42.03 yardos átlaggal, az Auburn hatodik. Cody Parkey rutinos, megbízható kicker, az SEC egyik legjobbja, kickoffoknál jegyzett 57 touchbackje például a legtöbb az FBS-ben. Mi is elégedettek lehetünk Fosterrel, eddig csak egy field goal kísérletet rontott, bár különösebb nyomás egyik próbálkozásnál sem nehezedett rá.

Malzahn szerintem rögtön a meccs elején megpróbál egy váratlan húzással nagy játékot, TD-t elérni (legyen az egy trükkös játék, vagy csak szimplán egy - play action utáni - hosszú passz az egyik elkapónak, kihasználva, ha adott esetben man-to-man védekeznek rajtuk a cornerek safety help nélkül, vagy bármi más), amivel azonnal momentumhoz juthatnának a bizonyára egyébként is extramotivált tigrisek, akik ráadásul hazai közönség előtt játszanak. Ugyanakkor bármekkora mágus is Malzahn, és nyilván kell is egy ilyen meccsen, hogy az edzők valamilyen szinten megtörjék a playcalling tendenciáit, de azt nem hiszem, hogy a mérkőzés folyamán gyökeresen eltérne az eddigi taktikától, felfogástól, és kis túlzással egy csapásra pass heavy módba kapcsolna az auburni támadógépezet. Egy ilyen mértékben a futójátékra alapozó offense ellen adja magát prioritásként, hogy kényszerítsük őket passzokra, de azt azért tudni kell, hogy Marshall ilyen téren sincs teljesen elveszve. Mettenberger példája ugrik be, aki tavaly egy ugyancsak run-first offense-ben (még ha annál az LSU-nál sokkal inkább megvolt a run-pass balance, mint a mostani ellenfélnél) játszott ellenünk breakout meccset. Mindenesetre a kiindulási alap ez lesz; ki kell iktatni az egydimenziós offense működő dimenzióját, a futójátékot. A bye week miatt az Auburnnek két hete volt felkészülni ellenünk, bár Chattanooga elleni meccs ide vagy oda, az edzők nyilván nálunk is inkább a Tigersre koncentráltak. Majdnem olyan érdekes sakkjátszma lesz ez Malzahn és Saban között, mint a szezon elején a Saban-Sumlin/Manziel clash volt.

A lényeg viszont, hogy az utóbbi két év blowoutjai után most ismét igazi, vérre menő Iron Bowlt láthatunk majd.

ROLL TIDE!

Twitter
16
több mint 2 éve
vassadi Pittsburgh Steelers Alabama Crimson Tide 13 021 — GM of the Year 2015
Tudtad-e, hogy a többszörösen Emmy-díjra és Golden Globe-ra jelölt, 2012-ben a Hollywood Walk of Fame-en csillagot kapó Mark Harmon, aki manapság az NCIS című sorozatból lehet leginkább ismerős, az 1972-es és '73-as szezonban a UCLA kezdő irányítója volt? Kezdőként 17-5-ös mérleget ért el csapatával, a Los Angeles-i együttes színeiben lejátszott első meccsén 20-17-es győzelemhez segítette a 18 pontos underdognak számító Bruinst a szezont megelőzően első helyen rangsorolt, kétszeres nemzeti bajnoki címvédő Nebraska Cornhuskers ellen. Mark édesapja, a College Football Hall of Fame-be is beválasztott Tom Harmon 1940-ben a Michigan halfbackjeként elnyerte a Heisman trófeát.


Twitter
15
3 hónapja
vassadi Pittsburgh Steelers Alabama Crimson Tide 13 021 — GM of the Year 2015
#browns


Twitter
14