Temple Owls [TEMP]

Alapítás
1894
Konferencia
American
Divízió
Keleti csoport
Város
Philadelphia (Pennsylvania)
Stadion
Lincoln Financial Field (68,532)

Weboldal
http://www.owlsports.com

A philadelphiai Temple University közel 38 ezer hallgatójával és számos ismert és tevékeny végzősével fontos szerepet töltött és máig is tölt be az Egyesült Államok kulturális és gazdasági életében. Az amerikai futball szakosztályukról ez kevésbé mondható el, viszont nélkülük nem képzelhető el az NCAA mezőnye. A Temple volt az első csapat az NCAA-ben, amely a baglyot választotta jelképének, sőt a cseresznye árnyalat színválasztásával pionírként szintén az élen jártak. Az Owls nevet az 1880-as évektől napjainkig használják is. Közel sem olyan népszerű, mint a sas vagy a sólyom a madarak közül, mindössze a houstoni Rice szimbóluma a bagoly az NCAA legmagasabb osztályában. A jelképválasztás ihletője Russell Conwell, az iskola korábbi esti tagozatos tanárától származik, akinek a mondata mára szállóige lett az egyetemen, a bagoly és a sas párhuzamáról. ("A bagoly azt teszi éjjel, amit a sas nappal"). Az Owl nem csak a sportklub, hanem maga az egyetem „szent” állata. A cseresznyével kapcsolatos döntés 1888-ra datálható. Maga a szín a piros és a fehér ötvözete. Az évek során több kísérletet is tettek, hogy a klubszínt átírják simán pirosra, ám a Temple-nél ragaszkodtak találmányukhoz, ugyanis a világos vagy sötét piros elnevezés nem lett volna igazán helytálló megnevezés a színre. A konkretizálást úgy oldották meg, hogy az etalonnak az amerikai sötétfekete cseresznyét állították.

Történelem
Ugyan már 1894-ben is játszottak focit a Temple-nél, az igazi áttörést az 1925-ös év hozta meg, mikor Heinie Miller került a csapat élére és a környék élcsapatai közé emelte a baglyokat. 1928-ban már a Beury Stadionban fogadták ellenfeleiket (később Owl Stadium, majd Temple Stadium) amely több mint 34 000 néző befogadására volt alkalmas. Miller 8 éven át volt a vezetőedző, munkája befejezésekor 50-15-8 mérleget tudott felmutatni. Millert egy nem kisebb név váltotta a padon, mint Glenn ’Pop’ Warner, aki 1933-as kinevezése előtt 19 évet húzott le a nagynevű Pittsburgh és Stanford edzői székében, 3 bajnoki címet bezsebelve. A Temple-nél eltöltött 6 évet is kiváló, 31-18-2-es mérleggel zárta. 1934-ben az alapszakasz 7-0-2-es eredménye után kiérdemelték a Sugar Bowl részvételt, ám az újév napján lejátszott meccset a Tulane nyerte 20-14 arányban. Warner nyugdíjba vonulása egy hosszú ínséges periódus első lépése volt. 1939-től 1969-ig mindössze 4 pozitiv szezont zárt az Owls. Ebbe az időszakba esett egy 21 meccses vereség sorozat, amely az 1957-es szezon végétől indult, majd a következő 2 idényben folytatódott. A ’60-as évek első meccsén azonban a frissen kinevezett George Makris megnyerte élete első meccsét, mint főedző. Makris 10 éven át irányította a Baglyokat at akkoriban a Middle Atlantic States Conference néven futó bajnokságban, pozitív 45-44-4-es győzelem/vereség mutatóval. 1969-ben azonban már függetlenként indult a Temple az NCAA-ben és mérkőzött meg a keleti régió legjobb csapataival. A kispadra sikerült elcsábítani az addig a Navy szolgálatában álló Wayne Hardint, aki olyan jól végezte munkáját, hogy 12 évig nem is került más a helyére. A 80-52-3-as mérleg is igencsak imponáló. Az 1973-as 9-1-es majd a rákövetkező 8-2-es szezonba sikerült beleékelni egy 14 győztes meccsből álló szériát. Kétszer is megmérkőzhettek az unikumnak szolgáló Mirage Bowlon, Japánban. Az első, 1977-es fellépés nem sikerült jól, a Grambling 35-32-re felülmúlta a baglyokat, ám az 1978-as évben a Boston College 28-24-es legyőzése után ünnepelhetett a Temple.

A csapat legfényesebb éve az 1979-es volt. Ekkor számolták a legtöbb (10) győzelmet egy szezonon belül és csak kétszer kaptak ki. Az Owls igazi repülőrajtot vett a szezon elején, a jóval komolyabb múlttal rendelkező West Virginia (38-16), Rutgers (41-20) és a Syracuse (49-17) is hatalmas verésben részesült. A két vereséget a Pittsburgh (10-9) és a Penn State (22-7) ellen szenvedték el, utóbbi meccsen a szünetben még a Temple vezetett 7-6-ra. A szezon végén a Garden State Bowl keretein belül a Californiát verték a 28-17-re. Hardin alatt a csapat messze a legmasszívabbnak bizonyult a keleti nagyágyúk között, különösen a riválisok ellen ment remekül a szekér. A ’70-es években a West Virginia ellen 4-4, a Rutgers ellen 2-1, a Syracuse ellen 1-1, a Cincinnati ellenében 4-1-1, a Connecticut ellen pedig 2-0 volt a csapat mérlege. Hardin 1982-es távozásával új éra kezdődött, immár Bruce Arians edző kezei alatt. A hat év alatt, amit a csapat élén töltött főként arra lehet büszke, hogy a Pittsburghöt háromszor is legyőzték. Arians két ízben is 6-5-ös szezont zárt legénységével, annak ellenére, hogy igazán nagy nevű játékos nem játszott kezei alatt. Az őt váltó Jerry Berndt irányításával, 1990-ben pozitív szezont zártak, de akkor még senki nem gondolt rá, hogy ennek megismétlésére 2009-ig kell várni... A ’91-es csatlakozás a Big Easthez nem hozott sok jót, 14-80-as összesített mérlegük egyenesen borzasztó. Berndt (11-33), Ron Dickerson (1993-97: 8-47) és Bobby Wallace (1998-2005: 19-71) sem tudott maradandót alkotni az erős mezőnyben. Wallace utolsó 0-11-es szezonja után meg is köszönték munkáját. 2005. december 6-án nevezték ki Al Goldent, a Virginia akkori defensive coordinátorát főedzőnek. Egy ideig azonban e váltás sem hozott komoly előrelépést. A kinevezéstől számítva majdnem egy évet kellett várni az első győzelemre, ami a Bowling Green elleni október végi meccsen jött el. A győzelem egy 20 meccses vereségszériát szakított meg... A Temple Owls 2007-ben váltott konferenciát és lett a Mid-American Conference tagja. Az előtte elmúlt 2 idényt függetlenként töltötték, miután példátlan módon kitették (!) őket a Big Eastből. Golden második és harmadik idényében már látszódtak a reinkarnáció jelei, a 4-8-as és az 5-7-es mutató Temple-szinten mérve zseniális teljesítménynek is bizonyult. 2009-ben mindezt megfejelve 9-3 és EagleBank Bowl (igaz ott vereség a UCLA-től), 2010-ben 8-4, miközben "mini NFL-gyárrá" fejlődött a program, a 2011 áprilisi Drafton a defensive end Muhammad Wilkerson a játékosbörze első, a söprögető Jaiquawn Jarrett a második körben kelt el. A MAC-döntőre viszont egyszer sem jutottak el, a következő lépést már a Miamihoz távozó Al Golden helyett Steve Addazioval próbálta megvalósítani az Owls. 2012-ben viszont jött a csapatvándorlási hullámot megszenvedő Big East invitálása, így 8 évvel a kicsapást követően újra abban a konfban találta magát a Temple. A 2013-ban már The American néven futó konfban Matt Rhule mutatkozhatott be főedzőként, de a 2-10-es mérleg újra a Big East-es múltat idézte... 2014-ben 6-6-tal szépítettek, jóllehet a bowl-meghívóról épp lecsúsztak.

Érdekességek:
- 1972-ben Bill Singletary offensive guard volt az első játékos, aki All-American lett, sőt máig az egyetlen Temple focista, akinek visszavonultatták a mezszámát (#64). 1974-ben Steve Joachim folytatta az all-americanek sorát. 1986-ban Paul Palmer második lett a Heisman szavazáson Vinny Testaverde mögött, 4895 futott yarddal az iskola történetének legjobbja ebben a mutatóban

- A Temple leghíresebb játékosa Bill Crosby, a humorista a ’60-as években fullbackként szerepelt a csapatban. Rajta kívül Scott Haley, a híres rocker Bill Haley fia játszott tight endként a baglyoknál

- Kezdettől fogva a T betű szerepel az iskola logójában, amit a Tyler művészeti iskola tanulóival csináltatott Peter Liacouras, az intézmény első elnöke. A készítők szerint az alkotott logó a maga szabályosságával egyszerre tökéletes, teljes és egyszerű. Tengelyesen szimmetrikus, 4 vonal alkotja, és stílszerűen cseresznyeszín háttérbe fehérrel van beleírva