Louisville Cardinals [LOU]

Alapítás
1912
Konferencia
ACC
Divízió
Atlantic csoport
Város
Louisville (Kentucky)
Stadion
Papa John's Cardinal Stadium (55,000)

Weboldal
http://www.gocards.com

Az orvosi karáról híres University of Louisville iskolában a futballcsapat 1912-ben alakult meg, nem sokkal a baseball és a kosárlabda együttest követően. Jelenleg a jóval sikeresebb kosarasok a legnépszerűbbek az iskolában, azonban az elmúlt években a tojáslabdát kergető játékosok után is rohamosan nőtt az érdeklődés (2010-ben az új kosáraréna mellett a futballstadiont több ezer férőhellyel bővítettték). A csapatot sokszor csak U of L néven emlegetik, az indulójuk címében is ez az elnevezés szerepel. Az intézmény rezesbandája minden rangadó előtt jó hangulatot teremt. A kabalafigura nem meglepően egy vörösbegy, ez Kentucky állam jelképes madara, már 1913-ban kiválasztották abból a célból, hogy őket ismerjék fel, mint az állam csapatát, ne a Kentucky-t. Cardinal Bird azonban nem hozott sok szerencsét a kezdetekben, bár Lester Larson vezetésével még egy 8-2-es idénnyel kezdtek, sokáig igazi kutyaütőként az NCAA vert mezőnyéhez tartoztak. A mélypontra 1932-ben jutottak el, mikor C. V. Money edző vezérletével - jellemző, hogy ebben az időben ő volt a kosárcsapat trénere, ahogy korábban több elődje is - “sikerült” 0-9-es mérleget produkálniuk, 18-392-es pontaránnyal. 1946-ig nem is jött jelentős változás, azonban színre lépett Frank Camp és megváltoztatta a Vörösbegyekről kialakult képet.

Camp első idényében rögtön 6-2-es mérleggel nyitott, ezzel megadta az alaphangot, majd ingadozó teljesítménnyel, de egyértelműen jó úton haladva trenírozta a csapatot egészen ’52-ig. Ekkor Dr. Phillip Davidson, az egyetem új elnöke úgy gondolta, a tanulmányok jóval fontosabbak a sportnál, és szigorú megkötéseket tett a sportösztöndíj eléréséhez, valamint az együttesekre fordított pénzt is csökkentette. Ennek eredményeként 15 játékost kellett kipenderíteni a reményteljes gárdából, ám a másodéves Johnny Unitas bent maradhatott a csapatban, mint a Cardinals legígéretesebb embere. Vezérletével - ő volt a QB, de emellett söprögetőként, LB-ként és visszahordóként is szolgálta a U of L-t - megúszta a Louisville a katasztrofális szezont, 3-5-el zártak. Camp edző újjáépítésbe fogott, ami rövidtávon nem vezethetett sikerre, még Unitas játékával együtt sem. ’55-ben már pozitív idényt tudhattak maguk mögött, egy évre rá úgyszintén, ezt követően jött az igazi szenzáció: az 1957-es esztendőben 9-1-es mérleggel kvalifikálták magukat egy bowlra. Méghozzá az ’58-as Sun Bowl-ra, ahol a Drake-et el is intézték, így 46 évvel a csapat megalapítása után a Cardinals az első bowl-sikerét ünnepelhette. 1962-ig folytatták a menetelést, és noha bowl-meghívást nem kaptak, elismertségüket jelezte, hogy bevették őket a Missouri Valley Conference-be [MVC]. Coach Camp 1968-ban köszönt le, máig ő a Louisville históriájának legsikeresebb trénere, mérlege 118-95-2. Campet követte a napjainkban az ESPN College GameDay szakértőjeként ismert Lee Corso. Második idényében megnyerte az MVC-t, így a gárda részt vehetett a ’70-es Pasadena Bowl-on. ’72-ben még jobb mérleggel sikerült ismét triumfálni a Valley trónján, azonban ez abban az évben a gyengébb menetrend miatt nem ért bowl-szereplést. Corso elhagyta a Cardinals-t az Indiana Hoosiers kedvéért, míg 1975-ben a csapat kilépett az MVC-ből, független lett. Ínségesebb idők jöttek a L'ville fanok számára, ugyan ’77-ben még egy bowlon szerepelhettek, a ’90-es évekig nem volt ütőképes alakulat Kentucky állam legnépesebb városában. Howard Schnellenberger (aki korábban már kivezetett egy csapatot a gödörből, a Miami Hurricanes-t) edzősködésének második felében sikerült a Cardinals-t ismét a jobb társulatok közé emelnie. 1990-ben 10-1-1-es mérleggel jutottak el a Fiesta Bowlra, ahol elpáholták az Alabamát, méghozzá fölényesen, 34-7-re, hatalmas meglepetést okozva. Két gyengébb szezon után a recruiting ismét beérett, erre az 1993-as Liberty Bowllal tették fel a koronát.

1996-ban a Louisville már Schnellenberger nélkül belépett a Conference USA-be, de az igazi megújulás ’98-ban következett be, amikor a csapat a Papa John’s Cardinal Stadiumba költözött, illetve John L. Smith érkezett vezetőedzőnek. Első három évében három elveszített bowl-mérkőzést és káprázatos offense-t tudott felmutatni a manapság az Arkansas főedzőjeként munkálkodó tréner, ám negyedik szezonjában még ezt is meg tudta fejelni: a Conference USA-t megnyerve eljutatta játékosait a Liberty Bowlig, ahol a BYU-t legyőzve megkaparintották a trófeát. Az ezt követő idényben összejött még egy Bowl - vereség a GMAC-en a Marshalltól -, majd Smith nem tudott nemet mondani a Michigan State Spartans hívásának, így Louisville-ben új edző után nézhettek. Nem is akármilyet találtak Bobby Petrino, az Auburn akkori offensive koordinátorának személyében. Habár első bowlján ő is vereséget szenvedett, nagy reményekkel teli együttest varázsolt ismét a Cardinals-ból. 2004-ben a konferenciát könnyedén megnyerve kormányozta el a csapatot a Liberty Bowlra, ahol az addig hibátlan Boise State Broncost rendkívűl jó mérkőzésen győzték le, 44-40-re. 2005-ben “igazolt át” az egyetem a Big East konferenciába, amit első szezonjukban hajszál híján meg is nyertek. 2006 a U of L eddigi legjobb idénye volt: 12-1-es mutatóval fejezték be, behúzták a Big Eastet, hatodik helyen végeztek a BCS rangsorban, és az Orange Bowl keretében legyőzték a Wake Forest Demon Deacons-t. Petrino a holtszezonban bejelentette, hogy az Atlanta Falcons-nál folytatja (mint ismeretes, sok babér nem termett neki a profik között, ő is az Arkansas-nál kötött ki). Utódjának, Steve Kragthorpe-nak nem jutott egyszerű feladat, meg kellett ismételnie a közelmúlt sikereit a tehetséges Brian Brohm vezetésével. Ez azonban nemhogy nem sikerült, a csalódást keltő 6-6-os mérleggel még a Bowl meghívóról is lemaradt a Cards, sőt az ezt követő két idényben igazi mélyrepülést bemutatva (5-7 '08-ban és 4-8 '09-ben) rég nem látott kudarcsorozatot élt meg a U of L. Természetesen a vezetőség meg is köszönte Kragthorpe munkáját, 2010-et már a Florida Gators neves DC-jével, Charlie Stonggal kezdték meg, nem is akárhogy: 31-28-as diadal a Beef 'O' Brady Bowlon (vs. Southern Miss). 2011-ben szintén 7-6-os mérleg, a kiugró szezon 2012-ben jött el, javarészt Teddy Bridgewater irányítónak köszönhetően. 2013-ban is mindössze egy vereséget szenvedtek, majd Charlie Strong a Texashoz távozott. Utóda nem kis meglepetésre a visszatérő Bobby Petrino lett, viszont már nem a Big Eastben, hanem az ACC-ben. 2014-ben nyitás 9-4-gyel és Belk Bowl-vereséggel (vs Georgia).

Az iskolának két riválisa van, a Kentucky és a Cincinnati. A kisebbik talán a Bearcats ellen való versengés, velük ’75-től 2013-ig mindig egy konferenciában viaskodtak, találkájuk győztese kapja meg a Keg of Nails nevezetű trófeát. A régebbi és nagyobb derbi minden tekintetben a Wildcats-cel történő, a Governor's Cup. Jóllehet nem találkozott túl gyakran a két csapat a többi hagyományos rivalizáláshoz képest (ennek fő oka, hogy külöböző konferenciákban szerepeltek, illetve hogy a Kentucky évekig jóval magasabb színvonalon játszott, mint a Louisville), viszont az utóbbi években nagyon hevessé vált a viszony. 2004 óta hatalmas médiaháború zajlik minden football és kosárlabda mérkőzést megelőzően a helyi újságokban. A volt Louisville diákok közül a leghíresebb egyértelműen Johnny Unitas, egyedül az ő 16-os mezszámát vonultatták vissza és tradíció, hogy a stadion előtt emelt szobrát a meccsek előtt megérintik a játékosok.  Persze említést érdemelnek az alábbi nagyságok is: Bruce Armstrong (OT), Ray Buchanan (DB), Doug Buffone (LB), Tom Jackson (LB), Joe Jacoby (OT), Sam Madison (CB), Frank Minnifield (CB), Chris Redman (QB), Otis Wilson (LB), Roman Oben (OT), Dwayne Woodruff (CB), Jeff Brohm (QB), vagy a napjainkban is aktív Elvis Dumervil (LB, Baltimore), Teddy Bridgewater (QB, Minnesota), DeVante Parker (WR, Miami).