Clemson Tigers [CLEM]

Alapítás
1896
Konferencia
ACC
Divízió
Atlantic csoport
Város
Clemson (South Carolina)
Stadion
Memorial Stadium (81,500)

Weboldal
http://www.clemsontigers.com

A Clemson University a dél-karolinai Clemson kisvárosban található, az egyetemet és a várost egyaránt az iskolaalapító Thomas Green Clemson politikusról nevezték el. A CU 19 sportcsapata közül a focisták az ACC csoport Atlantic divíziójában szerepelnek. A kabalaállatuk az auburniekhez hasonlóan a tigris, 1896-ban Walter Riggs edző tőlük „hozta át” a nevet és a narancssárga színt, a futballcsapat ötletével együtt. A logó keletkezése (melynek neve Tiger Paw) 1970-re datálható, a St. Louis-i állatkert néhai bengáli tigrisének mancslenyomata. Hazai meccseiket a Memorial Stadiumban rendezik meg. A stadion közvetlenül a kampuszon helyezkedik el, félelmetes atmoszférája miatt Death Valley-nek is nevezik. Emellett még egy kapocs fûződik a kaliforniai Halálvölgyhöz: a „Howard’s Rock”. Ezt egy végzős ajándékozta az akkori edzőnek, Frank Howardnak, aki a lelátóra tetette a Völgyből származó kősziklát. A "Running down the Hill" hagyománya is ehhez kapcsolódik, melyet a szakírók „az egyetemi futball legizgalmasabb 25 másodpercének” neveztek el. 5 perccel a meccs előtt két busz áll meg a stadion nyugati felénél, és a játékosokat a főlelátóhoz, a The Hill-hez szállítja. Innen futnak le a pályára a játékosok, miközben megérintik a sziklát. A legenda szerint aki ezt megteszi, 110%-os teljesítményre lesz képes.

A "Clemson futball atyjának" tehát Walter Merritt Riggs tekinthető, aki 1896 után még egy idény erejéig, 1899-ben is elvállalta a játékosok felkészítését. 1900-ban azonban végleg átadta a stafétát egy nevesebb edzőnek, John Heismannak, aki nem máshonnan, mint szintén az Auburnről érkezett. A későbbi Heisman-trófea (a liga legjobbjának járó díj) névadója hibátlanul nyitott, négyből négy pozitív szezont hozott össze. 1903-ban 73-0-ra győzték le a Georgia Tech-et, akik rá egy évre magas fizetéssel el is csábították a szakembert. Utóda, a mindössze egy évig dolgozó Shack Shealy mindmáig az egyetlen Tigers edző, aki clemsoni végzősként kapta meg az állást. A csapat teljesítménye 1927-ig inkább lefelé ingadozott, de Josh Cody háborús múltjával rendett tudott teremteni, pedig a kosarasok tréningjét is ő vezette. 1931-ben Jess Neely követte a Vanderbilthez hazatérő Cody-t, aki legjobb eredményét távozását megelőzően, 1940. január 1-jén érte el a Boston College 6-3-as legyőzésével a Cotton Bowlon.

Segédedzője, a tradícióknál már említett Frank Howard kinevezésével végre beköszöntött a stabilitás időszaka, három évtizeden keresztül nem kellett a gárda irányításáról gondolkodni. Hogy akkoriban mennyi mindennel kellett egy HC-nek foglalkoznia, visszaemlékezésében mutatott rá: "az első titulusom a falemberek edzője volt, de foglalkoztam az atlétákkal is, menedzseltem a jegyeladásokat, toboroztam játékosokat és feleltem a felszerelésekért. Szabadidőmben füvet vágtam, a teniszpályákat vonalaztam és a kantint futtattam, míg az étkeztető ebédelni ment." Vele együtt lépett át a CU a Southern Conference-ből az ACC-be, megjárva kétszer-kétszer az Orange és a Gator, egyszer-egyszer a Sugar és a Bluebonnet Bowlt is. A single wing mestere a korral haladva előbb a T-, majd az I-formációra állt át, bár utóbbival, 1965-től csak az ACC-ben tudott megélni. 1969-ben, egy 4-6-os negatív szezon befejeztével vonult nyugdíjba.

Hootie Ingram annyira más akart lenni Howardnál, hogy a dombról való lefutás hagyományát is beszüntette, ám 1972-ben, három esztendőnyi szenvedés lezárásaként maguk a játékosok kérték, hadd csinálják újra, keretbe foglalva Ingram rossz szériáját. Aztán Red Parkert is hamar eltávolították, míg ugyan Charley Pell 1978-ban már 10-1-es mérleget produkált, később az NCAA számos szabályszegést állapított meg itt és következő állomáshelyénél, a Floridánál is. Pell a Gator Bowlon sem volt már a kispadnál, így lemaradt az Ohio State ikon Woody Hayes őrjöngéséről, az akkor 65 éves főedző a nose guard Charlie Baumant ütötte meg, nagyszerű karrierjét egy csapással tönkretéve. A Clemsonnál ellenben az alig 34 éves Danny Ford épp fordított utat járt be, az 1981-es veretlen alapszakaszt követően az Orange Bowlon a Nebraska 22-15-ös legyűrése a Tigers első (és eleddig utolsó) bajnoki címét jelentette. Mindeközben az illegális dolgok Forddal is folytatódtak, ennek okán '82-ben és '83-ban bowlon, '83-ban és '84-ben a tv-ben sem szerepelhetett a Tigers. 1986 és '88 között viszont már újra a csúcs közelében jártak, triplázva az ACC-ben, igaz 2 vereség mindig becsúszott, 1989-ben is, mielőtt Fordot eltávolították pozíciójából. Ken Hatfield kezdett tisztogatásba, melynek az eredmények nem kifejezetten látták kárát, a szurkolók mégis elfordultak a csapattól. "Howard felépítette, Ford megtöltötte, Hatfield megölte", ahogy gyakran mondogatták, és ez főleg Tommy West regnálása idején válhatott szólássá, mert nála a 8-5-ös mutató volt a fénypont 1995-ben. 1999-ben cserélték le a Florida State legendás edzőjének, Bobby Bowdennek az egyik fiára, Tommy Bowdenre, aki inkább druszáját, mintsem apját másolta a mérlegek tekintetében. A 2000-es évek első évizedében oly módon az elbaltázott lehetőségek jellemezték a programot, hogy a köznyelvben is megragadt a "clemsoning" kifejezés, valahogy mindig a nagyobb sikerek kapujában tudtak hatalmasat bukni a Tigrisek.

Bowdent a 2008-as idény alatt követte segédje, Dabo Swinney, akit nyilván ideiglenesen neveztek ki, a maradék hét meccsen aratott négy győzelem mégis meggyőzte a vezetőséget, hogy ő a megfelelő ember a posztra. 2009-ben meglepetésre igen összeállt a keret, csak a konfdöntőn parancsolt megálljt a Georgia Tech. 2010-ben átmeneti visszaesés, de 2011-től új Clemsont láthattunk, 2015-ig egyszer sem adták 10 győzelemnél alább, és akkor az ACC-konfdöntőben már a Virginia Technek sem kegyelmeztek. Csak a 2012-es Orange Bowlt lehetne feledtetni, ahol 70-33 arányban gázolt át rajtuk a West Virginia (a 2014-es Russell Athletic Bowlon ők verték az Oklahomát 40-6-ra)... Swinney öröme ezt leszámítva sem lehet határtalan, mert a Florida State és a South Carolina nagy mumussá vált.

Sammy Watkins

Riválisaik közé a Georgia, Georgia Tech, NC State és a South Carolina sorolható. Utóbbival igazán ádáz a párharc, egymás elleni meccsük csak "Battle for Palmetto State"-ként (Harc Dél-Karolináért) ismert. A tigris és a harcikakas összecsapását az állatvédő szervezetek már rég betiltatták volna, szerencsére azonban a két futballcsapat meccse megszakítás nélkül már 106 éve tartja lázban a szurkolókat. Az örökmérleg állása 66-42-4 a Clemson javára, legutóbb, 2014-ben a Tigers nyert. Igazán akkor vették először egymást komolyan a csapatok, mikor 1902-ben a Gamecocks legyőzte a jóval sikeresebb, magasabb presztízsű és John Heisman által edzett Tigers-t. Az a meccs mondjuk tömegverekedésbe fulladt, ahogy sajnálatos módon 2004-ben is. Három játékos mezszámát vonultatták vissza, Steve Fuller (#4) és Steve McFadden (#66) neve még a modern érát megelőzően a hőskorban brillírozott, C.J. Spiller (#28) ellenben jelenleg is az NFL-ben okoz fejfájást az ellenfél védőinek.